Sokkal, de sokkal több diszkó volt, mint most. Szinte mindenki diszkóba járt, alap dolog. Nem volt internet, kereskedelmi tv,számítógép csak néhány szerencsésnek, mi mást lehetett volna csinálni? Tömegek és Campari.
Budapesten Rákoskeresztúr (XVII. ker.) lett a diszkóközpont, nem tudom miért. Legalább 5 nagy diszkó volt abban az egy kerületben és számtalan kicsi.
Mások voltak az arányok is: akkoriban a nagy diszkó 2000+ főt jelentett, a közepes ezret, a kicsi ötszázat. Ma nagyon nagy diszkó a kétezres és háromszáz fölött minden nagy. Majdnem minden kerületben volt legalább egy nagy diszkó, most meg nincs összesen tíz ebben a méretben egész Budapesten. A mai Bank vagy E-klub a kisebbek közé tartozott volna, csókolom.
Minden diszkóban volt tini és éjszakai rész, a tini általában 5-től 9-ig, a nagy 10-től reggelig tartott. Mindkét esetben már a kezdésnél nagy volt a tömeg, nem a buli kezdete után három órával jelentek meg a népek, mint ma. Igen furcsán néztünk volna egy mai rendezvényre, ami éjjel 1-kor indul csak be aztán 3-kor már szivárognak el.
Kispesten péntek délután fél ötkor életre-halálra vívtad a harcot a 68-as busz megállójában, hogy felférj a többi tini közé Rákoskeresztúr irányába. Legendás diszkójárat volt az, bezony.
Valahogy fater összeismerkedett a rákoskeresztúri Campari diszkó tulajával, Kacsával (Burai Karcsi). Talán valami hatósági ügy lehetett. Két hetente nyomtuk a sulidiszkót, úgyhogy ezentúl minden másik héten a Campari-ban ett a fene. A Jókai suliban ismerkedtem meg Hajnal Krisztiánnal, akivel abban az időben egyáltalán nem találkoztunk máshol és más apropóból, csak minden második pénteken megjelent negyed ötkor a kapunkban és mentünk a Campari tini-diszkójába.
Hatalmas diszkócsászároknak éreztük magunkat, ingyen mehettünk be a sort megkerülve és egyből megcéloztuk a tánctér kellős közepét, ahonnan a buli végéig ki sem jöttünk. Minden figurát igyekeztünk elsajátítani, próbáltunk csajozni ezerrel (egy se jött össze). Csak a tömeg kellős közepe volt nekünk jó. Mondjuk a tánc része elég jól ment (még most is megy!), versenytáncra is jártam, ki se néznéd belőlem, mi?
A Campariban láttam először igazi, nagy diszkócuccot. Hű meg ha! És még a VIP részbe is bemehettünk, topless táncoslány, elpirulok. Nagyon-nagyon örültem mindig, ha Karcsi, a tulaj segítséget kért tőlünk (apu is elég sokszor ott lebzselt a dizsiben, és nem a csajok, hanem a zene és a technika miatt, ugyanúgy érdekelte, mint engem). Sokszor mi lőttük be a hangrendszert, mert hihetetlen botfülük volt a helyi erőknek. Ott láttam először azt is, hogy a lemezlovasok tényleg lemezeket lovagolnak, ütemre kevernek, bakelitet használnak, mikrofonba profin beszélnek. Teljesen elámultam, nem hittem el, hogy milyen faszán kevernek élőben.
Meghatározó előadók, akiket a Campariban hallottam először, és egyből, még a szám közben megtetszettek: Scooter, Scatman John. Amíg a Scatman klipje nem jött be és csak a diszkók játszották, nagyon progresszívnek hatott, nem viccelek. A Scooter pedig egyenesen új dimenziót hozott a Hyper Hyper-ral. Mai füllel viccesen sok és unalmas a kiállás a Hyper Hyper-ben, na de akkor! Mindenki meg volt őrülve.
A következő részben otthagyjuk a sulidiszkó bizniszt és elindítjuk első igazi tinidiszkónkat, ahol már bakelitről (is) játszottam! Lesz rave, thunderdome, sípok és Adidas póló!
P.S.: a Campari-t ma már ne keresd, Tesco van a helyén. Érted?! Disco -> Tesco.
iMect means internet, media and other cool things. iMect is a small company near lake Velence, Hungary. We’ve a big footer on every page where you can discover what we do and what happens with us.
Az iMect jelentése: internet, média és egyéb király dolgok. Egy kis cég vagyunk közel a Velencei-tóhoz. Minden oldalon van egy nagy lábléc, ahol felfedezheted, hogy mivel foglalkozunk.