szantog.com - Minden más

Uzsidoboz LED videó!

Mon, 28 Jun 2010 02:00:00 +0200

Sajnos csak egy régi Canon fényképezőgép volt kéznél, így a színek nem az igaziak, de azért talán visszaad abból, hogy mire képesekek a kütyük.

http://www.youtube.com/watch?v=4P1SSaQWipQ

A felvétel nem teljes sötétben, alkonyat végén készült teliholdnál. A ház színe világossárga (ezért nem látszik a fehér szín).

Uzsidoboz LED!

Thu, 24 Jun 2010 02:00:00 +0200

Le szerettem volna cserélni a Tagmasterz járatokban található futófényt valami ütősebbre, RGB színkeveréssel és strobi lehetőséggel. Az egyedüli megoldás a LED technológia, de a piacon található ledes falszínezők és reflektorok nem mérhetők a költségvetésünkhöz, ezért saját gyártásra kellett adnom a fejem. Szerencsére épp a nagy ledes robbanás előtt állunk, aminek előszele már a nagy áruházaik polcain is érezhető, de ez csak gyenge szellőcske.

Az eBay-en körülnézve mindjárt látszik, miért. Az áruházainkban általában kapható, jó esetben 1-3 W-os cuccokhoz képest már a nagy teljesítményű, 10/20/50/100W-os power ledek játszanak itt, nem is vészes áron. Ökölszabályként 6-10-szeres a fényerőkülönbség a hagyományos izzókhoz képest, pl. a 10W-os LED határozottan világosabb a 60W-os izzókörténél és csak valamivel tol kevesebbet a 100W-osnál. El lehet képzelni, hogy a 100W-os LED mire képes.

Én a 10W-os, eleve színes (piros, zöld, kék) ledek darabját 2100 Ft-ért szereztem be szállítással együtt, közvetlenül a kínai gyártótól (szerintem a tulaj lánya van fent az eBay-en, vagy valami ilyesmi). A "szállítás" mindössze egy nagyobbacska bélelt postai boríték volt a 24 db ledhez és négy nap alatt az asztalomon is volt:

6 db készüléket terveztem, mindegyikbe 2 db piros, 1 kék és 1 zöld került (a piros ennél a típusnál 40%-kal gyengébb fényerejű). Ezeket a ledeket 6.5 és 12 V-tal kell hajtani, áramgenerátoros táppal, különben többet vesz föl és elfüstöli magát. A konstans áramerősség abban is segít, hogy minden időjárási körülménynél (hőmérséklet, páratartalom) azonos legyen a fényerő. Megfelelő meghajtás esetén a ledek csak 10000 üzemóra után mutatnak kb. 20%-os fényerőcsökkentést, állítólag.

A dimmelhető (fényerőszabályozható) ledes tápok már drágább dolgok (kb. 5-8000 Ft), de házilag is megépíthető egy PC tápból és néhány kiegészítő alkatrészből, van recept a weben. Én viszont megkérdeztem egy kínai gyártót, hogy mennyiért tudna építeni nekem 24 db egyedi, vízhatlan tápot, és a bolti árnál jóval olcsóbbra jött ki szállítással együtt. Nagyon kedves csapat, Skype-on pikk-pakk le lehet dumálni a dolgot, de nagy tételben kell vásárolni (belengettem, hogy esetleg végleges termék is lehet a készülékekből, ezért kell nekem 24 termékminta): kishay.com.

Fontos foglalkozni a ledek hőleadásával, ezért gázos a régi technológia, ahol sok pici ledet ültettek egymás mellé egy nagyobb panelbe a megfelelő fényerő érdekében, jelentősen csökkentve az élettartamot. A power LED-eknek méginkább kell ez, csak 1-2 másodpercet megy hűtés nélkül. Szerencsére nem ördöngösség a dolog, sokan PC-s procihűtőre szerelik, egy izmos procihűtő a hozzá való ventilátorral együtt még a 100W-os típushoz is elég (vessük össze a P4-es proci hőleadásával!).

Én inkább 230V-os ventilátort vettem és sima hűtőbordát, mert olcsóbb és halkabb (a készülékekben nincs 12V-os táp, ami úgyis csak a ventihez kellene). A Lomex-ben minden kiegésző megvásárolható (még power LED-jük is van!), egy sarokkal odébb a pedig a szükséges csavarok (az Osram boltban). Hővezető paszta a led aljára, rögzítés átmenő csavarral, sima ügy. A legkisebb teljesítményű 230-as ventilátorral a hűtőborda még csak kézmeleg sem lesz a 40W-os teljesítmény ellenére. A megengedett legmagasabb hőmérséklet egyébként 60 celsius fok, annál feljebb kampec.

A készülékek háza lehetett volna méregdrága műszerdoboz is, de inkább a párszáz Ft-os átlátszó uzsidobozokat választottam, mert könnyű megmunkálni és olcsó, a 60 celsius fokos limit miatt pedig nem olvad meg.

Vezérlés

A dimmelhető tápok optikailag leválasztott 5-12V-os PWM bemenettel rendelkeznek, egy Arduino PWM lábára közvetlenül ráköthető, vezérelhető. A legolcsóbb megoldást választottam, az egy darab Arduino közvetlenül UTP kábelen keresztül kapcsolódik a készülékekhez sima telefoncsatikkal. Mondjuk ehhez meg kellett tanulnom krimpelni, de az csak pár perc.

A vezérlés is természetesen egy uzsidobozban kapott helyet. Egy állapotjelző RGB LED is került ide, mert a Tagmasterz barlangban nem lehet belátni, hogy mit csinálnak a lámpák épp, a visszajelző RGB LED viszont ugyanazt mutatja, amit a nagy lámpák. Az egyedüli probléma az Arduino lábak száma volt, mert kellett még 7 láb a billentyűzet számára, de az 1-es és 2-es lábakon nem akart működni a dolog. Szerencsére az analóg lábak is használhatók digitalRead-re, így ez megoldódott (összesen 3 + 3 PWM láb, 3 digitalWrite láb, 4 digitalRead/analóg láb).

Az eltérő színű power LED-ek fényereje nem azonos, ezt szoftverből korrigáltam. Nagyon izgalmas volt kísérletezni a színekkel és programokkal. Gyönyörű színátmenetek, tiszta színek és iszonyú gyors strobizás is lehetséges. Érdekes volt látni, hogy a 20 ms-nál rövidebb strobivillanásokat mennyivel gyengébbnek ítéli az emberi szem, illetve a túl gyors színváltoztatások hogyan befolyásolják a színérzékelést (nagyon gyengül).

A 35 négyzetméteres nappali/konyhánkat már egy készülék is tökéletesen bevilágítja, a 6 db pedig valószínűleg elég lesz a barlanghoz. Vicces, hogy ennek ellenére milyen kicsi és könnyű az egész szett. Egy uzsidoboz LED mindössze 1.3 kg, a maximális fogyasztása pedig 32 Watt. Ezek falszínezők, nincs optikával meghúzva a fényük, így egészen elképesztő 170 fokos szögben majdnem egyenletesen világítanak, érzetre a széleknél is csak kb. felére csökken a fényerő. Belenézni nem lehet, nem olyan, mint egy izzó, kisebb helyről jön a fény, vakít.

Uzsidoboz porn! Képek nagyban mindenfélő szögből.

Vezérlő porn! Képek nagyban a vezérlőről.

Videó a készülékek képességeiről.

A Java nevű karámba kényszerített fejlesztői közösség

Thu, 24 Jun 2010 02:00:00 +0200

A minap jelent meg @HH Android fanboi (szerintem egyáltalán nem baj fanboy-nak lenni!) tollából Az Objective-C nevű karámba kényszerített fejlesztői közösség, ahol egy külföldi szerző cikkét idézve próbálja egy picit ekézni az iOS platform fő nyelvét.

A külföldi szerző a Java felől érkezett, ezt meg is írja, így természetes, hogy az Android környezete egyből ismerős. Szerintem aki Java felől érkezik, annak az Android lesz tetszetősebb, aki pedig C felől, annak az iOS.

Ugyanis az Objective-C inkább csak a sztenderd C kiegészítése, így nem jelenthet gondot egy C/C++ fejlesztő számára, hiszen azok képességei egyből használhatók, ugyanúgy. Az Objective-C furcsaságait pedig további egy nap alatt meg lehet tanulni, ami leginkább a következőkkel fog telni (ezek azok a furcsaságok, amik miatt egy laikus visszahőköl egy Objective-C példakód láttán):

Messaging. Ez az oka a sok hülye szögletes zárójelnek [].
Memóriakezelés (nincs gc, ezért sok alloc, release, retain).
Header és kódfájlok, osztálydefiníció, változók elérése (@synthesize). Itt még az Apple programozói is sokszor túlzásba esnek, a sok @synthesize és @property később egy kis tapasztalattal csökkenthető.

Az is fontos, hogy az Apple példakódok tragikusan bonyolultak és nehéz kihámozni a legtöbbször csak 4-5 sornyi lényeget.

Ekézzük kicsit az Android-ot viszont

Az UI kezelése az iOS-hoz képest tragikus. Az iOS-ban az Interface Builder, kód oldalról pedig az UIView-re alapozott mechanizmus elég kényelmes, egyedül a ctrl nyomvatartásával történő kapcsolatok létrehozása nem magától értetődő a kezdőknek (az Interface Builder-ben).

Ez messze nincs ilyen kényelmesen megoldva az Android-on, ráadásul ott a többféle képernyő/felbontás támogatása, amitől már egy egyszerű gomb mérete/elhelyezése is problémás. iOS-on csak egy @2x-szel kiegészített fájlnevű képet kell megadni, ezzel a több felbontás kezelése nagyrészt megoldott, a natív SDK kontrolokkal pedig semmit sem kell csinálni.

Ezzel szemben Android-on ott a mindenféle képernyőméret és sűrűség (density), valamit a tesztelés problémája. Hányféle készüléken? Mennyire jó a touch érzékelés pl. a széleken, melyik modellen? Egyáltalán melyik Android verzió??

Az Objective-C annyira karám, amennyire a Java az. Szerintem az Android fanboi-ok "szabadságharcosnak" érzik magukat és minden iOS dolgot zártnak, egyedinek látnak, azt is, amit nem kéne. Ellenben minden Android-os ügyet nyíltként kezelnek, ami természetesen nem igaz.

Csak egy példa: egy csomó izgalmas library C-ben vagy C++-ban van megírva, tonnaszám tölthetők le mondjuk a SourceForge-ról. Egy csomó izgalmas példakód C-ben vagy C++-ban van megírva. Nagyon sok ezek közül kapásból beépíthető az iOS programomba, mindenféle változtatás nélkül. Főleg teljesítményigényes cuccok ezek, amik az Android NDK-val sokkal nehezebben használhatók, ha egyáltalán.

Egyébként én személy szerint fázom, ha az Eclipse-t kell használnom, nekem az XCode sokkal gördülékenyebb. Egy szó, mint száz: ha valaki innen jön, akkor ez lesz a jobb, ha valaki onnan, akkor pedig amaz.

@HH pedig erős kapufát rúgott a cikkével, ráadásul át is kellene keresztelni a Webisztánt, mert hogy jönnek ide a mobilos cikkek? :-)

DJ PLAYER 2.0

Fri, 04 Jun 2010 02:00:00 +0200

A napokban küldtem el jóváhagyásra az új változatot, ez a munka kötötte le az elmúlt 5 hónapomat, így nagyon sok minden változott. Végre már beszélhetek is róla, egyelőre csak a technológiai újításokról, az üzletiekről majd a nyár folyamán. A sajtóközlemény innentől indul:

Az iPhone/iPod touch és az iPad már nem kötött egyetlen sztereó kimenethez, mert elkészült az iMect Bt. és a német Stereomusik együttműködésében a DJ PLAYER alkalmazás 2.0-ás verziója. Az előző verzió egyetlen profi lejátszójához képest ez már kettőt tartalmaz egy virtuális keverővel összekötve, azaz a DJ PLAYER egy komplett DJ pult egyetlen alkalmazásban. A vadonatúj NetOut kiegészítő app használatával ötféle kimeneti módja különböző igényeket elégít ki.

A zenék feltöltése továbbra is WiFi-n keresztül történik, iTunes szinkronizációval vagy böngészős feltöltéssel, teljes metaadat kezeléssel, előadó, cím vagy BPM szerinti rendezéssel. A fejlesztés során a minél alacsonyabb késleltetés (latency) és a teljesítmény volt elsődleges a grafikai trükkök ellenében. A fejlesztők a kis képernyő miatt csak a megfelelő felhasználói interfész és munkamenetek kialakításával heteket töltöttek el.

A DJ-k munkájához két sztereó kimenet kell, egy a közönség, egy pedig a belehallgatás számára. Ez eddig nem volt lehetséges az iPhone OS-t futtató készülékeken, mert csak egyetlen sztereó kimenetük van, a mono szétválasztás pedig nem minőség a profi DJ-k számára. A DJ PLAYER megoldja a problémát.

"Home" kimeneti módban a fejhallgató kimenet a belehallgatásé, a master pedig WiFi-n keresztül egy másik készülék kimenetére kerül a DJ PLAYER NetOut alkalmazás segítségével. Bár a WiFi-s audió streaming eddig sem volt újdonság, de az átlagos 2-6 másodperces késleltetés használhatatlanná tette a DJ-k számára.

Egyik jelenlegi protokoll sem volt megfelelő ahhoz, hogy alacsony késleltetéssel és CPU használattal mobil eszközök audiót sugározzanak, ezért a DJ PLAYER-hez egy teljesen újat kellett fejleszteni, az alapoktól kezdve. A DJ PLAYER 59 ms (0.059 másodperc) késleltetéssel sugároz, amit a "Latency Balance" beállítással 0 ms-ig lehet kompenzálni. Igen, ZÉRÓ, NULLA.

Persze az ilyen alacsony késleltetésű WiFi-s sugárzás nem mindig problémamentes, ezért a "Home" mód csak otthoni bulikhoz és gyakorláshoz ajánlott, nem pedig nagy klubok számára. Nekik a "Club Master" mód lett kifejlesztve, ahol a fejhallgató kimenet a master, a belehallgatás pedig a hálózaton keresztül a DJ zsebében található iPhone-ra kerül, így a közönség mindig tökéletes minőséget kap, a DJ pedig megszabadul a fejhallgató zsinórjától.

Nem minden DJ szeretne virtuális mixeren keverni, ezért nekik készült a "Classic" kimeneti mód, ahol továbbra is csak egyetlen lejátszó érhető el, és így két iPhone csatlakoztatásával lehet a teljes pultot kialakítani. Rendelkezésre áll még az iPhone-os DJ-zésben "hagyományos" split cable mód is (monósítás), illetve ennek egy továbbfejlesztett változata, ahol ha nincs belehallgatás, a kimenet automatikusan sztereó lesz.

A keverőn minden általánosan elvárható kezelőszerv megtalálható, de az új kimeneti módoknak hála split vagy sztereó belehallgatás is választható, az arányt pedig master/pfl potival lehet állítani. A crossfader és a csatornapotik karakterisztikája állítható, de a crossfader két újfajta keverési módot is ismer: hozzákapcsolt rezonáns szűrők segítségével nemcsak hangerőben lehet keverni, de frekvenciában is.

Minden csatornán háromcsatornás (hi/mid/low) EQ van, ami kétféle üzemmódban működik: "adjust" módban a hangszínt lehet állítani (plusz-mínusz 6 db), "mix" módban pedig vágás ("mínusz végtelen" db) és 0 db között működik, amit egy rejtett kill kapcsoló tovább segít.

Hamarosan megújul a weboldal, és új videókat is készítünk. Az alkalmazás továbbra is drága marad (25 USD), de a 2.0-s verzió elfogadásáig a jelenlegi (kissé bugos) változat 19 USD, és ugye ez fog frissülni.

Feature lista angolul:

Features

output modes: Classic, Split Headphone, Split Headphone with Auto Stereo, Home, Club Master
2 independent stereo outputs for stereo PFL and stereo master on WLAN with the DJ PLAYER NetOut app
clickless/popless 32-bit sound engine
guaranteed resistance against any vibration :-)

Mixer

crossfader with 3 curves (beatmix, constant power, scratch) and 3 modes (classic volume cross, lo-hi/hi-lo filtered cross)
for each channel: fader with 2 curves (smooth, hard), smooth gain, low/mid/high ±6 db adjust eq (double tap a fader for zero position), low/mid/high mixing eq from cutoff to 0db, hidden cutoff switch below each mixing eq, PFL switch
calibrated VU meter per channel and stereo VU meter for master, balance control
pre-listening: master/PFL fader, headphone volume, PFL split or stereo PFL

Deck

play/pause, rew/ff, regular and frame precise search, adjustable rew/ff step
Vinyl Vision display shows you the softer and louder parts just like on a vinyl, touch on it to jump instead of search
cue, back cue, hot cue, cue rec, cue pre-listen, 3 levels auto cue (off/soft-digital/hard-vinyl), 3 different modes to store cue points
pitch control in four ranges: ±4, ±8, ±16 and ±100%, fine adjust pitch step buttons with AutoStep, pitch bend with adjustable strength

Effects

beatcounter, BPM sync
bpm-based echo, reverb, flanger, highpass, lowpass, eq
adjustable effect parameters on TouchPad or with accelerometer, adjustable frequency range

Tracks

convenient track search via table display with textual search/filter
sort by artist, title or BPM, section views by first letter or BPM range
MP3, WAV, AAC, Apple Lossless, AIFF, OGG and FLAC, all formats with the same features and low latency, metadata read
WiFi upload with iTunes sync or web browser

http://djplayer.net

Nos, eddig tartott a sajtótájékoztató rész.

A megvalósításban rengeteg ARM-os Assembly kódott kellett írni (külön ARM6-ra és 7-re), mert két MP3 szimultán kikódolása, keverése, effektezése az iPhone-on nem triviális feladat. A fejlesztés a legrégebbi modellen történt, hogy még ott is jó teljesítménnyel fusson a cucc.

A keverőre vagyok a legbüszkébb, az konkrétan 84 sor Assembly (csatornapotik, gain, cross, balance, belehallgatás és annak keverése), csak regisztereket használ és 2% CPU-t eszik. A hálózati kimenet UDP alapú, ennek az előállítása (kompresszálás, pakolgatás és UDP sendto) is mindössze 18%.

Picit az iPhone-ban található hardveres audio kodek is meg lett piszkálva, hogy jó legyen, nem a példakódok szerint használjuk. Az össz memória igény teljes terheléskor mindössze 8-9 MB, ebből 2-3 MB megy csak audióra.

Persze az 5 hónap alatt rengeteg új igény is jött, meg eszünkbe jutott, úgyhogy még nagyon sokáig van fejlesztenivaló ezen a rendszeren. Most egy pici pihenő jön, aztán gyúrunk a marketingre.

Kiszivárogtatott képernyőképek, a titkosszolgálat sajnos csak ennyit tudott rögzíteni, mert elmosta az árvíz:

iPad tapasztalatok 1 hónap után

Tue, 01 Jun 2010 02:00:00 +0200

A laptopokat nem nekem találták ki. Munkához kicsi és kényelmetlen a billentyűzetük (kéz és kar tartása), kicsi a monitor, lassú a háttértár, ár/teljesítmény arányban meg sem közelítik az asztali gépeket - dolgozni asztali gépen kell (fyi: nem újságíró vagy fényképész vagyok).

Persze ott van még a szórakozás (értsd: nem munka, hanem netezés, levelezés, filmnézés, YouTube, játék, satöbbi), de ahhoz is nehéz és nehézkes a laptop, inkább valami netbook lenne jó, de az meg olyan lassúcska és béna. Ide az iPad a nekem való termék, mert kisebb, könnyebb, nagy a kijelzője, gyorsabb a felhasználói élmény, sokkal jobban néz ki (a szórakozásnál ez számít!), a DJ pultra pedig egyenesen fenomenális.

Íme a tapasztalataim, összevissza, lényeges sorrend nélkül.

Negatívok

Az iPad nehéz, alátámasztást igényel. Itt nem arról beszélek, az egyik táblagép 750 gramm, a másik 850, az iPad meg 680, az nem különbség, hanem csak játék a számokkal idióta specifikáció-fetisiszta geekek számára. Egy kézben, papírszerű használathoz maximum 250 grammos súly kellene, olyan masinát viszont senki sem gyárt még.

Az iPad huzamosabb kézben tartása közben megfájdul az ember tenyere és néha az ujjai (a karom meg sem érzi, járok kondizni, bibibí), így alá kell támasztani, térddel, combbal, bármivel. Azért szerencsére ilyen testhelyzetet könnyű találni.

Az iPhone-os alkalmazások bár ugyanúgy működnek rajta, de bénán néznek ki. Kicsiben béna, nagyítva rondán pixeles. Az ikonjaik is rondák, mert az 57 pixel felnagyítva 72-re nem az igazi.

Az iPad-es alkalmazások többsége nagyon bugos még, bár az update-ek mennyiségén látszik, hogy folyamatosan javítják. Kell még neki vagy fél év, mire igazán ütős lesz a kínálat. Nem találtam rá igazán jó Twitter klienst vagy RSS olvasót egyelőre (jelenleg Twitterific és Tweetdeck, valamint Bulletin van fent).

A Weather HD iszonyatosan szép, de parasztvakítás.

A Wired alkalmazás kidobott pénz, jól néz ki, de sekélyes és kevés a tartalom. Az a kevés animáció meg a rengeteg reklám ennyit nem ér. Bár a szerkesztők szerint ez még csak kísérletezés, hát csak kísérletezzenek tovább, hajrá.

A fentiek miatt állandóan az App Store-t bújom, az iPhone-nál ez nem volt. Persze ennek az Apple örül, én nem annyira.

Nincsenek tabok a böngészőben, pedig elférnének, az iPhone-os page kontroll ide nem passzol. Tudom, hogy van rá third-party alkalmazás, de nekem natívan kellene.

Mobilon hozzászokott az ember, hogy a webes videós oldalak többsége nem megy iPhone-on a Flash hiánya miatt, de az iPad asztali böngészési élményt ad és így jobban hiányzik ez. Ezzel én nem Flash-t szeretnék, hanem h264-es embedet. A Webcsatornánál (béke poraira) már 2008-ban megvalósítottam ezt, 2010-ben miért ügy? A HTML5 videó alapvető kellene, hogy legyen, még a Flash-t amúgy futtató mobilokon is jobb vele a videós élmény!

Pozitívak

Az akksija rettentő sokat bír, egyfolytában nyomkodom, de csak 2-3 naponta kell rádugnom a töltőre.

Instant-on, nem olyan, mint egy alvó módban lévő laptop vagy asztali gép, egyből kezelhető.

Egy csomó dolgot sokkal gyorsabban lehet rajta végrehajtani, mint bármilyen egyéb géppel. Például az e-mailek megnézése: megnyomom a gombot, slide, mail ikon tap és ott is vagyok. Ez kb. annyi ideig tart, amíg a leggyorsabb laptop kijön sleep módból.

Böngészni is gyorsabban lehet vele, például hasonlítsuk össze ezt a két szcenáriót (böngésző nyitva, Indexet akarjuk megnézni):

tapi a címsorra, i betű, tapi az Index.hu-ra a listából
egérmutatót elviszem a címsorra, click, i betű, Index.hu-ra viszem az egérmutatót (vagy a nyilakkal tallózom ki), click/enter

Egyszerűen összefoglalva: a tapizás sokkal gyorsabb, mint az egerészés.

Nem kell elzarándololni a számítógépasztalhoz, több helyre letehető, mint egy laptop. Ez tényleg egy olyan eszköz, ami bárhol a lakásban működik.

Nagyon masszív, az aluház és az üvegfelület igen strapabíró, sajnos csúszott már le a barlangban a lépcső tetejéről (!!! két méter !!!), lent puffant a betonon, és csak néhány karc lett a sarkán.

Univerzális DJ cucc, jól mutat a pulton, jó a kimenet hangminősége és ereje, telepíthető egy csomó audió alkalmazás rá, színesíti a szettet.

A We Rule nagyon cuki és rettentően ki van találva, a Farmville röhejes kis izének tűnik mellette. A szociális behúzó funkciói félelmetesen jól működnek, pillanatok alatt ismerősi hálót épít ki az ember, mert cserébe sokat lehet kapni, ráadásul arra is rávesz, hogy naponta többször is csekkoljam az ismerősök királyságait.

Az Air Video asztali gépről streamelése überfasza.

Pinball HD-vel flipperezni a WC-n priceless.

Nagyon jó vele a YouTube-on böngészni, jobb érzés, mint az asztali böngészőben. Bogi innen követeli már a Gumimaci-t, de helyette az MTV Dance aktuális slágereit kapja inkább.

Orientation lock. Nem is értem, hogy miért volt ez mute kapcsoló korábban.

Paraszthifi. Nagyon hangos és elég jó minőségben szól a hangszórója, egészen érdekes, hogy a "kezedben érzed a basszust". Amikor a Pinball HD golyója valahol elrejtve "gurul" a flipper belsejében, teljesen úgy tűnik, mintha az iPad belsejében egy igazi golyó mozogna.

Nagyon sok apró pozitív élmény. Meg kell tapasztalni, otthoni szórakoztató izének az iPad féle megoldásoké a jövő. Persze a sok hülye geek jöhet nekem azzal, hogy milyen sok dolgot nem lehet vele csinálni, de ez nem univerzális számítechnikai eszköz gépnyomóknak, hanem szórakoztató, esetleg produktivitási (pl. zenész) cucc általános, hétköznapi felhasználók (lefordítom a geekeknek: hülyék) számára.

Az iPad sok esetben kiváltja az asztali gépet, de nem teljesen, és egyelőre az sem látszik, hogy a jövőben ez megváltozna, ahhoz még sokat kell fejlődni.

iPhone CPU teljesítmény ajánlások

Fri, 09 Apr 2010 02:00:00 +0200

Az iPhone vs. Android konferencián tartott workshop-om "prezentációja".

Látványos eredmény főleg UIKit optimalizációval és ARM Assembly-vel.
Ha egyébként rendben van a kód.

Hogyan mérjük a terhelést?

Instruments: elsősorban RAM, szivárgás és Core Animation mérésre. CPU-hoz nem jó, abból eleve 35%-ot eszik.
Shark: ha már minden kötél szakad, vagy az OS funkciói is érdekesek.
Megoldás: jailbreak, SSH és top. 10% CPU.
A top-ban csak a teljes, rendszerszintű idle időt nézzük.
Könnyű "átvinni" a terhelést a saját kódból az OS-hez (user % -> sys %), de ez nem szabadít fel semmit.

Ökölszabály

25-30% szabad CPU mindig kell, különben "akadozik" az élmény.

NSRunLoop

A main thread NSRunLoop-ja fontos.
Többek között ez fogadja a touch eseményeket és vezérli a legtöbb NSTimer-t.
Ha nincs 25-30% szabad CPU, akkor későn fut, későn érkeznek az események - akad.
Main thread/main run loop blokkolására ügyelni, események lehető leggyorsabb feldolgozása, külön thread, ha kell.
NSRunLoop vezérli, ezért egy NSTimer sohasem pontos, "csúszkál".

UIKit

Állítólag 2D "hagyományos", "nyomkodható" felületeknél az UIKit ugyanolyan gyors, mint az OpenGL.
És sokkal kényelmesebb (Interface Builder).
Egy UIKit objektum (pl. UIButton) módosítása "költséges", az UIKit a legtöbb esetben blokkol, amíg be nem fejezte a grafikát.
Összegyűjteni a módosításokat (pl. UIButton.highlighted), és végrehajtani később, nem a touch event kezelésekor.
CADisplayLink objektummal!
Az iPhone utálja az átlátszóságot, alpha csatornákat, belassul.
A legtöbb objektum átlátszatlan legyen, opaque-ra Interface Builder-ben pipa (igen, végig kell kattintgatni az összeset).
Még így se "halmozzuk egymásra" az objektumokat.
Ha opaque egy objektum, de alpha-s PNG kép van benne, akkor átlátszó lesz így is...
Irtsuk ki az alpha csatornát a felhasznált képeknél, ha lehet.
Ami nem látszik, az legyen .hidden = YES (elég a szülőt), különben fölös CPU megy a touch eventek fogadására.
A szövegek, UILabel módosítása költséges. Saját drawRect metódus és [self.text drawInRect: sokat segít.
A saját drawRect metódusok sokszor gyorsabbak.
Instruments - Core Animation - Flash Updated Regions. Esetenként meg fogunk lepődni.
A fenti UIKit módosításokkal 160-180%-ról 90%-ra esett vissza a DJ PLAYER erőforrásigénye.

Thumb mód

ARM CPU-k, kétféle futási mód: Thumb és ARM.
Thumb mód: kisebb kód és más utasításkészlet, ezért kisebb memória sávszél igény - gyorsabb futás, régi eszközökön (nem iPhone).
Nem tud lebegőpontos számítást, ilyenkor a fordító átkapcsolja a CPU-t ARM módba, aztán pedig vissza. Ez lassú.
iPhone: a Thumb mód alapértelmezett, kapcsoljuk ki. Iterációknál sokat számíthat.

Iterációk

Nézzük meg, hogy a compiler milyen kódot gyárt.
Elé és mögé inline asm sorok ( __asm__ volatile ("#innen"); ), majd pedig Build - Show Assembly Code.
Próba: "register" kulcsszó néhány fontos változónál, mennyit változik az Assembly kód. Nem kell annyit töltögetni a memóriából.
A compiler nem mindig jó a regiszterek hatékony elosztásában, csak néhányat használ.
Egyszeres lebegőpontos számokat érdemes használni (sima, 32-bites float), hogy a compiler használja a lebegőpontos egységet.

Assembly

XCode-ban lehet inline Assembly-t írni.
A C-változatot is meg kell hagyni, mert a Simulatorhoz felesleges külön Assembly verzió.
A Simulator x86-os, a régebbi iPhone-ok ARM6-os, az újabbak pedig ARM7-es kódot kérnek.

ARM CPU

Alapvetően kétféle iPhone létezik.
Régi: iPhone 2G/3G, iPod touch 1G/2G, 400 Mhz ARM6 architektúra, 128 MB RAM.
Az ARM architektúra nem egyenlő az ARM család számozásával (pl. iPhone 2G: ARM11).
Vadhajtás: az iPod touch 2G 533 Mhz-en fut.
Új: iPhone 3GS, iPod touch 3G, 600 Mhz ARM7 architektúra, 256 MB RAM.
iPad: ARM7 architektúra, 1 GHz, 256 MB RAM ("gyors iPhone 3GS").
Tehát a fejlesztés során alapvetően ARM6 és ARM7 eszközökkel kell foglalkozni.

Lebegőpontos egység

"Beépített" segédprocesszor, lebegőpontos számításokra, főleg vektorokhoz, mátrixokhoz.
ARM6: VFP (Vector Floating Point Unit), "VFP utasításkészlet".
ARM7: NEON, "NEON utasítások", multimédiára (SIMD).
A VFP-s Assembly kód általában lassabban fut az iPhone 3GS-en, mint a C változat!
Megoldás: universal binary app (build settings - Architectures - Optimized (armv6 armv7)).
Egy kódrészlet így valószínűleg háromféle lesz: C (Simulator), VFP (régi iPhone), NEON (új iPhone).
Szerencsére a legtöbb ARM7-es VFP utasítás csak az ARM6-os változat "átnevezése" (pl. fmuls - vmul.f32).
Az Assembly-be átírás nem triviális, ne "automatikusan" csináljuk.
A regiszterek hatékony kihasználása, a lehető legkevesebb memóriahozzáférés (és lehetőleg blokkban), valamint az utasítások ciklusszámának ismerete akár négyszeres sebességkülönbséget is jelenthet!
Minden utasítást adott számú ciklus alatt hajt végre a processzor, de képes többet párhuzamosan is!
Egy VFP szorzás pl. 8 ciklus alatt megy végbe, ez idő alatt mást is csinálhat a CPU, ha a következő utasítás nem a szorzás által használt regisztereken dolgozik (párhuzamosítás).

DJ PLAYER keverő (mixer) kód

C: 18% CPU.
VFP Assembly, a ciklusszámok figyelembe vétele nélkül: 8% CPU.
Végleges, optimalizált változat: 2% CPU.

iPhone OS 4.0

Accelerate Framework: az Apple megírta helyettünk egy csomó gyakran használt számítás Assembly változatait, és ezeket egyszerű C függvényekként tették elérhetővé.
Komplex számításokhoz valószínűleg nem jó, a "kézzel gyártott" Assembly kód (a már említett hatékony regiszterhasználat, ciklusszámok, satöbbik miatt) mindig gyorsabb lesz.

Köhög az iMac

Tue, 06 Apr 2010 02:00:00 +0200

Feltettem a 10.6.3-as Snow Leopard frissítést és elkezdett fagyogatni a gépem, amit eddig sohasem tett 2.5 év alatt. Elsődleges munkaeszközöm elvesztése akár csak pár napra is óriási gond, ezért teljesen letaglózott az ügy.

Természetesen átböngésztem a netet megoldás iránt, de egyik sem jött be, újrafrissítettem, ürítettem, töröltem, beállítottam, semmi eredmény.

10-20 percenként elszállt a gép, de néhányszor ezt látható videókártya "zizivel" tette, amivel egyből a GPU-ra esett a gyanú. Sajnos a log fájlok nem mutattak semmit az ég világon, viszont safe boot esetén nem volt probléma.

Végső elkeseredésemben újratelepítettem mindent, ami egy fejlesztői gépen egy napos mutatvány, hátha. Kicsit jobb lett, már csak óránként fagyott le...

Megoldás?

Olvastam az Appleblog-on, hogy a frissítés jelentősen gyorsított az OpenGL-en, márpedig az OSX ablakkezelője ezt használja. Aztán olyanokat is olvastam, hogy az iMac szériám (első alu ATi 2400 XT-vel) GPU-ja nem strapabíró, sokat kellett cserélni.

Valami tehát jobban használja a videókártyámat, ami egy hardverhiba miatt nem bírja úgy, ahogy kellene. Sajnos azonban egy alaplapcsere nem olcsó és sok ideig tart, tehát drága (két és fél éves a gép).

Feltelepítettem egy fan control alkalmazást, hogy megnézzem a ventilátorok fordulatszámát, hátha valami szmötyi miatt nem pörög az egyik úgy, ahogy kellene. Végülis egyszer sem mentek 100%-on, hátha csak beragadt valamelyik. Meghajtottam őket 100%-on is: az iMac olyan hangzavart és szélvihart tud csinálni, hogy ihaj!

Szétszedni nem tudtam a gépet torx csavarhúzó hiánya miatt, de a képernyőt védő üveg leszedése azért igen mókás volt: WC pumpával kell megfogni és lehúzni (mágneses tüskék tartják). Így lehet a glossy hatást megszüntetni. :-)

Szoftveres megoldásféle

Végül azt találtam ki, hogy elhitetem az OSX-szel, hogy egy gyengébb videókártya van a gépben, nem játszok amúgy sem vele.

Átneveztem a /System/Library/Extensions/_ATIRadeonX2000.kext fájlt, hogy az operációs rendszer ne találja meg (ez a videókártya meghajtója).
Töröltem a /System/Library/Caches/com.apple.kext.caches/Startup/Extensions.mkext fájlt, hogy frissüljön az indításkori meghajtó gyorsítótár.
Újraindítás.

Sajnos azonban ez sem végleges megoldás, napi 1-2 fagyást még így produkál a rendszer. Van valakinek valami javaslata? 10.6.2-re egyéb okok miatt nem mennék vissza.

Lassan két hónapja...

Tue, 06 Apr 2010 02:00:00 +0200

... nem írtam bejegyzést, mert annyi, de annyi dolog volt, hogy csak na. Elsősorban termékfejlesztés köti le az időmet, ami a kütyük felé érdeklődőknek érdekes lehet. Ezekről hamarosan részletes bejegyzések fognak születni, de egy kis sneak preview sosem árt:

DJ PLAYER

Ezerrel készül az új DJ PLAYER, ami alapjaiban fog különbözni a jelenlegi változattól. Sajnos erről most még nem mondhatok többet, viszont iszonyatos energiák mentek arra, hogy a prociból a lehető legtöbbet hozzam ki, mert az új funkciók számára sokkal több kell, mint azelőtt.

Az iPhone vs. Android konferencián tartok majd egy workshop-ot a témában, ami már csak azért is érdekes, mert egyedül még sosem adtam elő, úgyhogy izgulok.

Mobil weboldal

Átalakítás alatt áll a Media2Radio, ami mobilos kísérleti tereppé vált: megfordítottuk a prioritást, a fő megjelenítési forma a mobilos változat a desktop helyett.

Egy új, az eddigiektől eltérő megközelítést fejlesztek, ahol nincs külön mobil és desktop változat, nincs iPhone verzió, Android verzió meg nemtudommilyen verzió, nincs browser agent és egyéb detect.

A megoldás 17%-os látogatás (session) növekedést eredményezett, rögtön az első naptól, ami meglepő. Ezzel a projekttel próbálom megváltoztatni az eddigi webes fejlesztési gyakorlatomat, mert attól tartok már messze nem olyan érdekes, nem pezseg annyira.

Tagmasterz

A Tagmasterz két és fél év után elért valamilyen kritikus tömeget, az utóbbi két hónapban már alig bírjuk a foglalásokat, és ezért sokmindent kell továbbfejleszteni.

Szerződést írtunk alá a fegyverrendszer eredeti fejlesztőcégével, ezentúl hivatalosan is részt veszünk a fejlesztések egy részében, aminek az első eredménye egy open source hosting állomás lesz.

A fényrendszer is továbbfejlesztésre kerül: szerencsére épp a LED technológia robbanásának kellős közepén vagyunk, amit felhasználva izgalmas saját fejlesztésű és gyártású RGB megvilágítást készítek, "Uzsidoboz LED" jeligére.

Mindkét új Tagmasterz cucc Arduino vezérléssel készül, éppen ezért mindenféle Internet of Things cucc prototípusa is itt formálódik az asztalomon.

Miről fog szólni tehát a következő pár hónap?

Mobilos webfejlesztésről, hiszen a desktop böngészés fontossága csökken, a megjelenítési módok pedig hihetetlen változatosak lesznek a legbutább telefontól az iPad-en át a nagy monitorokig.
Mobilos alkalmazásfejlesztésről, hiszen nem mindent lehet a weben megoldani, a számítógép viszont sokszor nincs kéznél vagy nem kényelmes.
Internet of Things, hogy ne csak a számítógépekről szóljon a világ (ideértve az okostelefonokat és az egyéb hordozható táblákat is). Szeretném a "hatalmamat" némiképp a hardverekre is kiterjeszteni.

Hazai fejlesztésű DJ alkalmazás iPhone-ra profi DJ-knek

Wed, 13 Jan 2010 01:00:00 +0100

Azonnali közlésre: Az iMect Bt. a német Stereomusik-kal együttműködve adta ki a DJ PLAYER sorozat első darabját, mely a "Blue Edition" névre hallgat.

Több nemzetközileg ismert DJ is bekapcsolódott a fejlesztésbe, hogy "játék" helyett egy igazi, a DJ pultban is jól használható alkalmazás készülhessen el. Óriási harc folyt minden egyes pixelért, hogy a készülékek kis mérete ellenére se kelljen közelről vakoskodni a pultban. Kiemelt szempont volt a lehető legkisebb késleltetés, sikerült a legtöbb asztali "hardvernél" is gyorsabb eszközt készíteni.

A megszokott lejátszó funkciók mellett egy teljes értékű effekt szekciót is kapott a szoftver, a TouchPad mellett a készülék billentésével is vezérelhetők az effektek paraméterei.

A DJ PLAYER "ütötte ki" elsőként az Apple-nél a "DJ biztosítékot", ez volt az első professzionális DJ szoftver, ami miatt az Apple több, mint 10 hónapig gátolta a hasonló termékek megjelenését az App Store-ban. Az okok nem ismertek, de december hónap folyamán többször is telefonon kértek elnézést Szántó Gábortól (iMect ügyvezető) ezért, ami legalábbis furcsa az Apple-től.

A DJ PLAYER Blue Edition ára 24.99 USD, mellyel a prémium kategóriát célozza meg. Árcsökkenés hosszú távon sem várható, de hamarosan megjelenik majd egy ingyenes próbaverzió. A magas ár miatt az sem valószínű, hogy bármilyen App Store toplistában megjelenne a szoftver, de az eladások így is várakozáson felüliek.

Weboldal: http://djplayer.net Videó: http://www.youtube.com/watch?v=vpWRxPmFJ-4 Sajtófotók: http://djplayer.net/page/product_media

Web, mobil és buli, fejlesztés a legújabb technológiák irányában. Videós CMS-től a lasertag diszkóig, ez az iMect: internet, média és egyéb király dolgok.

A német Stereomusik több, mint 30 éves tapasztalattal rendelkezik professzionális audio berendézesek tervezésében és gyártásában, melyeket aztán főként ismert világmárkák számára licencel, így a vásárlók sokszor nem is tudják, hogy Stereomusik terméket használnak épp.

DJ PLAYER Blue Edition

Thu, 26 Nov 2009 01:00:00 +0100

Január 30-a óta vártam rá, hogy bekerüljön az App Store-ba, hát végre. Minden, amit érdemes tudni róla, meg amit egyáltalán elárulok. :-)

A nyár folyamán több (nálam sokkal nagyobb és erősebb) cég is DJ alkalmazások fejlesztésébe fogott, amiket szeptember környékén szerettek volna kiadni az App Store-ban. Még augusztusban összeálltam egy német csapattal, akik több ismert cégnek fejlesztenek DJ termékeket (pl. Stanton, Vestax), velük pedig felcsillant a remény, mert vannak kapcsolataik.

Persze mindig is voltak bent komolytalan alkalmazások ilyen-olyan "DJ" névvel, de csak november közepén kezdődött el az igazi, tényleg használható szoftverek beengedése, hála az egészpályás letámadásnak (több belsős Apple kontakt, a többiek médiazaja, satöbbi). Ezzel persze elveszett az elsőség, az Apple meg kapja be.

Azt feltétlenül megjegyezném, hogy próbálkoztam én mindenféle szívélyes e-maileket írni a nagy amerikai blogoknak, hátha fel tudom kelteni az érdeklődést, hiszen minden szir-szar 6-7 hetes csúszásokat is megírnak, én meg már ezer hónapja várok. Á, semmi esély, pedig egész jól tudok külföldi kapcsolatokat szerezni. Sajnos nem vagyok benne a kis szilícium-völgyi mutyiban, nem foglalkoztak velem.

A szoftverről

A DJ PLAYER az asztali médialejátszók versenytársa (CDJ és klónjai), szinte mindent tud, amit kell, ráadásul egy komoly effektrész is került bele. Nem igazán arra való, hogy ezzel szaladgálj a városban, inkább a DJ pultra terveztük. Még sötétben is könnyen eltalálhatók a vezérlők, nem kell közelről matatni rajta. Minden egyes pixelért vérre menő csatákat folytattunk, sok-sok profi DJ eltérő igényét kellett kielégíteni.

Nagyon fontos volt az alacsony késleltetés (latency), ezért az alap UIKit-es kontrolkezelést szinte teljes mértékben ki kellett játszani. Meglepően kicsi lett a CPU étvágy, egy mp3 folyamatos kikódolása és lejátszása a teljes UI-val együtt mindössze 18-20%-ot eszik a legrégebbi 2G-s iPhone-on, ez a jellemző terhelési érték. Egy effektel megspékelve 30-40%, kivéve a reverb-et, úgy már 60-70%. Érdekes, hogy a korai fázisban a folyamatos időkijelzés (másodpercenként 15-20-szor) ette meg a legtöbb procit, képes volt akár 30%-is harapni, ezért saját rendert kellett írni hozzá.

A minőségre garancia a béta-tesztelők köre, a Media2Radio-nak köszönhetően könnyű volt nemzetközileg ismert arcokat szerezni, pl. a Numark fejlesztési vezetői, Victor Calderone, Misjah... A szoftver neve pedig azért "Blue Edition", mert lesz még több is, ez meg olyan... kék színű. Csak nem fogjuk "basic"-nek hívni.

Egy lejátszó?

Igen, egyelőre ez csak egy darab lejátszó keverő nélkül, hiszen az iPhone-nak csak 1 db sztereó kimenete van, amatőr megoldásokba (pl. szétválasztás két monóra) nem szeretnénk belemenni. Dolgozunk rajta.

A többi alkalmazáshoz képest drágán adjuk (5 rugó környékén) és a képernyőképekről talán nem is derül ki igazán, hogy mit tud, mert nem eléggé csillog-villog. Profiknak szánjuk, nem pedig a szélesebb tömegeknek, ráadásul az App Store-os eladások nem igazán fontosak az üzleti tervben.

Azt sem gondoltuk, hogy egyáltalán bekerül... úgyhogy most kapargatjuk össze a marketinget, ehhez dobtam össze gyorsan ezt az intró videót. Még rendes weboldala sincs, de majd lesz szebb, színesebb és szagosabb is.

iTunes link.

Harmonic mixing

Mon, 02 Nov 2009 01:00:00 +0100

A harmonic mixing egy olyan DJ technika, ahol nemcsak a számok tempóját veszik figyelembe, hanem odafigyelnek a hangzatra is ("milyen akkordokat használ"). Először cool DJ-zéssel kezdünk, aztán átmegyünk nerdbe, végül a geek tudással megvalósított iPhone-os alkalmazásommal térünk vissza a DJ pultba. Hosszú olvasnivaló.

Sok kezdő/béna/igénytelen DJ szinte kizárólag úgy kever, hogy megvárja a szám végén lévő "üres" (jóformán csak groove-ot tartalmazó) részt és ott úsztatja be a következőt. Ezt hívják "free beats" technikának, ami rendkívül unalmas tud lenni. Azt pedig pláne rühellem, ha egy számot 6-7 percig is hagynak menni, kevés olyan zene van, ahol tényleg szükséges a megfelelő hatás eléréséhez. Ha a teljes szett ilyen, akkor egyszerűen béna a DJ, bár a legnagyobbak is sokszor lusták.

A harmonic mixing-gel úgy lehet keverni, hogy a mix ne legyen disszonáns ("hamis"), hanem szépen egymásba ússzhasson a két zene, így nem kell megvárni a végét és érdekesebb az egész. A DJ szett hangulata folyamatosan kellemes lehet, de drasztikus pozitív hangulatváltó hatás is elérhető a megfelelő hangzat kiválasztásával.

A harmonic mixing alapja a zenére jellemző "alapakkord" megtalálása, azé az akkordé, amelyik a legtöbbször vagy legerősebben van jelen. Ez nem új technika, régen a DJ-k leültek a zongora mellé és addig nyomogatták a különböző akkordokat, amíg nem passzolt, aztán felírták jól. Természetesen megérkeztek már azóta a harmonic mixing szoftverek.

Mixed In Key

Ez a leghíresebb/legjobban marketingelt harmonic mixing szoftver, aminek a készítője birtokolja a Camelot jelzésrendszert. Ez semmi mást nem csinál, mint könnyen megjegyezhető és az óra számlapjára asszociáló jelzést ad az uncsi akkordneveknek.

Nagyon egyszerű a használata, az a szabály, hogy a következő szám csak 1 órával térhet el a jelenlegitől, tehát ha a 6-odikban vagyunk, akkor lehet 5 vagy 7. Hangulatváltást pedig úgy lehet elérni, hogy az azonos órában lévő ellenkező modalitású akkordra váltunk (pl. 6B-ről 6A).

Aki nem jártas a zenélésben: a harmonic mixing alapvetően kétféle modalitással foglalkozik, ezek a Major (magyarul dúr) és a Minor (magyarul moll) neveket kapták. Azért fontosak ezek, mert a Minor (A) szomorkásabb hangulatú, mint a Major (B).

Profi DJ mixeknél általában "körbejárnak az órában", a számok +1 órával következnek egymás után. Ha lanyhul a hangulat, akkor a következő szám +7 vagy +2 órás bedobása (hirtelen váltással vagy free beats-szel, különben disszonáns lesz) sokat segít, mintha "megnövekedett volna az energia" - ezt hívják "Energy Boost Mixing"-nek.

A Mixed In Key nem jó fej, licencdíjat kér a Camelot jelzésrendszer használata után. Állítólag patent pending a dolog, de néhányan rákérdeztek már, és a cégvezető állítása szerint a Camelot a Mixed In Key akkordfelismerő algoritmusában van védve (???). Ráadásul ez csak a "circle of fifths", azaz a kvintkör átnevezgetése, amit pedig nem biztos, hogy egyáltalán le lehet védeni.

Szóval a jogi helyzet kissé tisztázatlan, a cég pedig "keni" a dolgot, a rivális Beatunes épp ezért inkább kivette a Camelot jelzéseket és egy "arra utaló" izével helyettesítette. Én az iPhone-os alkalmazásomba épp ezért nem tettem be a Camelot kört, de a jelzést igen, hátha nem lesz belőle gond.

Algoritmus

Az akkordfelismerés nem egyszerű dolog és nincs rá kész vagy könnyen újrahasznosítható megoldás. A cégek védik a saját eljárásaikat, így az egyszerű halandó egyetemi és egyéb tudományos publikációk elmélkedéseiből indulhat csak ki. Én is ezt tettem, ilyeneket olvasgattam egy-egy kósza pillanatban és próbáltam kitalálni, hogy mit és hogyan kellene - szolid fél évig. Ebben sokat segített a Velence - Déli pályaudvar viszonylat lassúsága.

Aztán nekiültem és kb. 1 hét alatt kikísérleteztem a saját metódusomat, ami 80-90%-ban egyező eredményeket ad a többi szoftverhez képest. A különböző szoftverek sokszor különböző értékeket adnak, így ez a százalék bőven elegendő ahhoz, hogy jónak ítéljem meg az eredményeket. Dióhéjban és az igazi "titkok" felfedése nélkül a következő a módszer:

1. Kb. 0.37 másodperces hangmintákra kell felbontani az audiót, ezeket kell külön-külön megvizsgálni. Azért 0.37, mert így lesz a legkisebb a zengések és egyéb effektek által keltett felharmónikusok hatása, ez a legjobban közelítő statisztikai érték, ami minden zenére jó.

2. FFT analízissel kell felbontani a hangmintát, ezzel kapod meg, hogy egy megadott frekvencián mekkora volt a hangerő. Az FFT egy külön tudomány, ablakozni kell és egyebek. Mindenki látott már FFT eredményt, hiszen a leggyakoribb FFT kijelző az audió spektrométer:

3. A C1-B6 hangjegyek által határolt tartományt kell megvizsgálni (kb. 32-1975 Hz), az FFT-t érdemes minél részletesebbre venni és a hangjegyek között szépen elosztani (egy hangjegyre általában több FFT adat jut, de okosan kell szétosztani őket).

4. Normalizálni kell az adatokat, hogy a halkabb minták is érvényesülhessenek. Érdemes persze egy minimumot is megadni, például -70db-es átlaghangerőnél már biztosan nem fontos egy hangminta.

5. Az akkordok modalitásának van egy jellemző "profilja", ami az akkordban lévő egyes hangok hangerőinek egymáshoz való viszonyát mutatja (pl. az első hang mennyivel hangosabb az ötödiknél).

Ezt a profilt kell illeszteni a normalizált FFT értékekre, hogy megtaláljuk a leginkább közelítő akkordot. Nem olyan rettentő régi dolog, a 80-as évek végén fedezte fel Carol L. Krumhansl és csak 2000 körül tökéletesítette David Temperley.

6. Végül a közelítő akkordokat kell ügyesen súlyozva átlagolni, hogy megkapjuk a végeredményt.

Harmonic Mixing for iPhone

Szerencsére ebből a bonyolultságból a felhasználó már semmit sem vesz észre, így néz ki az alkalmazás, mindössze két gomb van rajta:

Sajnos a már említett licencgondok miatt nincs rajta Camelot jelzés. A design from-scratch készült a kis kezemmel Photoshopban. Sokat kellett dolgozni azon, hogy a bonyolult matekizé elfusson iPhone-on is, de végül jó eredmény született, mert az alkalmazás jellemzően csak 40% CPU-t eszik detektálás közben iPhone 2G-n.

iTunes link.

A jailbrake lassítja az iPhone-t?

Sat, 31 Oct 2009 01:00:00 +0100

Jópár helyen olvastam már, pl. Handrástól egy Appleblog-os kommentben, hogyaszondja "Allandoan jossz azzal, hogy milyen lassu a telefonod, de ha vegre kiirtanad azt a jailbrakes szart ami allandoan fut, akkor mingyar gyors lenne :)". Nade az én telefonom jailbrake-s és nem lassabb, mint a gyári, ezért megnéztem, hogy mi okozhatja.

A jailbrake sokat segít az iPhone fejlesztőnek, beesesházni a telefonra jó dolog (megnézni mi hol van, mi lesz a fejlesztett app-pal, hova kerül, satöbbi). Így kaphatunk bash parancssort is és fel lehet tenni a top unix-os segédeszközt, amivel monitorozható, hogy mi eszi a mennyit.

A top szerintem jobban használható, mint az XCode-os Instruments CPU monitorja, de ez más téma. Itt van a telóm top-ja egy olyan pillanatban, amikor épp semmi nem fut:

Látható, hogy a rendszer terhelése szinte 0, a jailbrake-s cuccok nem esznek semmit.

Mik futnak?

SCHelper: System Configuration Helper: alapvető rendszerbeállítások kezelése, pl. IP cím, WiFi beállítások, stb. - nélküle nem megy szinte semmi.
bash: Ez a shell (Windows-osoknak: "parancssor"), ahonnan elindítottam a top-ot.
sshd: SSH démon: SSH-val jelentkeztem be a telefonba.
MobilePhone: A telefonkezelő (hívások bonyolítása, minden, amitől telefon az iPhone).
SpringBoard: Az ikonokat is tartalmazó indítóképernyő/asztal.
apsd: Apple Push Service Daemon: Push értesítések démona.
CommCenter: SMS és hasonlók kezelése, de szinte az összes kapcsolatra hatása van, nélküle nem lehet telefonálni, WiFi-zni, Bluetooth-olni.
accessoryd: A készülékhez kapcsolt kiegészítők kezelése (bármi, amit az alján lévő [dock] konnektorba dughatsz) + TV kimenet.
configd: Ez is valami rendszerbeállítás-kezelő izé, állítólag főleg hálózati bigyó. :-)
fairplayd: A DRM-mel védett számok lejátszásához kell, ezt az "iTunes DRM".
mediaserverd: Ez a keverő démon, ez keveri/hangerőszabályozza a különböző audio csatornák (pl. mikrofon, fejhallgató) és alkalmazások hangjait.
lockdownd: Egy csomó "biztonsági" és aktivációs dolgot csinál, védi az Apple-t attól, hogy neki nem tetsző dolgokat műveljenek a telefonnal. A jailbreak/unlock miatt ez már biztos nem az eredeti a telefonomon.
BTServer: Bluetooth-kezelő démon.
mDNSResponder: Multicast DNS Service Discovery: DNS, Bonjour és egyéb nevek feloldása.
notifyd: Rendszerüzenetek kezelése processzek között.
launchd: Alkalmazások/folyamatok/démonok indítása/leállítása és hasonlók.

Winterboard

Sok Jailbrake-es beállítással/alkalmazással együtt felkúszhat a Winterboard is, ami az Apple-féle indítóképernyő (Springboard) feltúrbózott/széthekkelt változata.

NA EZ AZ A "JAILBRAKES SZAR", AMI CPU-T ZABÁLJA.

Persze eheti még több más rosszul megírt "illegális" alkalmazás is, de a legtöbb laikusnak a szép háttérkép miatt feltett Winterboardja lassítja az iPhone-ját, nekem folyamatosan 20-30%-ot evett meg.

Ne tedd fel, ennyi az egész.

Egyébként a Winterboard-dal érkező Supreme Preferences nevű xar pedig még teleszemeteli a logot is, minden app indítása előtt lefut és ilyen hülyeségeket írkál be (még XCode-ból futtatott "legális" fejlesztési processznél is):

Supreme Preferences. This makes springboard ya bitch ;)

Update

Igen, direkt írtam, hogy jailBRAKE (fék) és nem jailbreak. Poénnak szántam, nem jött be? Nem.

Előkészületek és alapozás

Mon, 31 Aug 2009 02:00:00 +0200

Az építkezés megkezdésének volt néhány feltétele, amit az alapozás megkezdéséig (kb. március eleje) biztosítani kellett. Egyedül áram volt a telken, de a többi közművet hiába rendeltem meg, tudtam, hogy nem lesznek meg időben.

Először a kútnak fogtunk neki még novemberben, hiszen víz nélkül nincs alap. Egy helybélit bíztam meg vele, ő ismeri legjobban a terepet, a talajviszonyokat. A talajvíz kb. 14 méteren van (enyhe dombon vagyunk), így egy talajvizes kút fúrása kb. 200e Ft-ra jött volna ki: ebben 30 méteres mélység van a jó vízhozamhoz és mellé gyöngykavicsos szűrőréteg kialakítása.

Inkább a karsztvizes megoldást választottuk, mert csak 50e Ft-tal drágább és ivóvíz-minőséget ad tuti vízhozammal. A karsztvíz fölött vízzáró réteg van, a talajvíz nem ér el oda, viszont 60 méterre kellett fúrni. A kútban így van 36 méter cső és alatta a vízgyűjtő.

Szerencsénkre volt a telken némi építési/hulladék fa, így gyorsan összedobtunk egy kocsibejárót a kutasnak (végig árok van mellettünk). Egy hétig dolgozott, az utolsó két napban már nem fúrt, "csak" a vízgyűjtőt alakította ki. Elég bonyolultnak tűnt a dolog, nem is hittem volna. Fúrás közben folyamatosan figyelte a feljövő szmötyit és szorgosan jegyzetelte, hogy milyen mélyen milyen föld van.

Egyik nap szívott is egy nagyot, mert a fúrással laza homokos rétegben nem lehet megállni, így sötétedés után is addig kellett dolgoznia, amíg meg tudott állni. Miután elkészült a kút, letesztelte és bemérte, hogy milyen teljesítményű szivattyút milyen mélyre kell elhelyezni adott vízhozamhoz.

Szerencsére sikerült az egyik barkácsáruházban ráakadni az általa ajánlott olasz (egyébként hiánycikk) szivattyúra, ami ráadásul a kínai tesók árában volt 40e Ft-ért (TM-10). 11-14 méteren kellett elhelyezni, amihez kellett jó erős műanyag kötél meg 1-es slag, hogy amíg felér a víz ne legyen szűkítés (ne erőlködjön). Ez az összeállítás mindössze 750W-tal 35 liter/perc vizet hoz fel, bármilyen hosszú ideig (azaz nem fogy ki). Ez a 35 liter/perc kábé olyan, mint a vezetékes víz maxigázon, bőven elég.

Bár még nem vizsgáltattam be az ÁNTSZ-nél, azért lehet sejteni, hogy ivóvíz minőségünk van. 2 hétig ezt itták az ácsok, utána mi is rákaptunk, mert nagyon finom, hideg és hihetetlenül átlátszó - fél év alatt még senkinek sem lett baja tőle.

WC

Minden építkezéshez kell egy budi (előírás és szerződési feltétel!), amit édesapám a szomszédja leselejtezett parkettájából ácsolt össze lapraszerelve, majd a helyszínen pikk-pakk telepítettük is (tiszta IKEA), épp az alapozás (március) előtt. Összköltség: 0 Ft. Barkácsáruházban készen 30-40e Ft, mobil WC pedig 3 hónapra horror. Mondjuk a pikk-pakk telepítés az első napon a nagy szél miatt nem sikerült, gyakorlatilag a szél egyedül pakolta le a táblákat a kocsi tetejéről, jó kis vitorlák voltak.

Még műanyag deszkát is raktunk bele, a melósok pedig szépen belakták (WC papír, stb.), csak a csöcsös képeket hiányoltuk. Már nincs az eredeti helyén, most a kert sarkában szolgál szerszámosként. :-)

Ideiglenes kocsibejáró

Szükségünk volt egy "melós" kocsibejáróra az árok miatt: jó szélesnek és erősnek kellett lennie, hogy elbírja a teherautókat és a mixert, tehát úgy 30-40 tonnát... A végleges (vasbeton) kocsibejáró ezeket nem bírta volna el, összetört volna, mint a ropi.

Ezt is sikerült 0 Ft-ból megoldani, volt a telken némi építési hulladék, onnan kikukáztunk két 30-as műanyag félcsövet, aztán jött rá némi föld, betonhulladék, megint föld, megint betonhulladék, megint föld...

Novemberben készítettük, így volt ideje télen "összeállni", majd pedig az alapozáskor tömörödött meg a betonmixer alatt, jó 10 centit süllyedt a teteje. Még most is bírja a strapát, pedig az oldala már többször bedőlt. Lassan el kell majd bontani, de annyira összetömörödött, hogy a csákány sem igazán viszi, a víz már nem árt neki, valami gépi trükk kell, nem is tudom.

Építési-szerelési biztosítás

Ilyet is kellett kötnöm, mert az építési vállalkozónak a még be nem épített anyagokra ugyan van biztosítása, de ha már be van építve, onnantól az én felelősségem. Ez 50e Ft volt és másfél óra ügyintézés. Nagyon fontos.

Alapozás

Kicsit hosszúra sikerült ez a tél, így csak márciusra lett olyan idő, hogy az előrejelzés szerint 1 hétig nem volt fagy és nappal legalább +5 a meleg. Mindössze 6 nap alatt végeztek vele, pedig teljesen hagyományos sávalap készült, semmi extra. Hétfőn kitűzték (kimérték és madzagokkal megjelölték) és ki is ásták, szombat délelőtt pedig már csak a készet láttam.

80-100cm-re ástak, itt van hazánkban a fagyhatár. Aztán ezt majdnem színig töltötték betonnal, arra pedig két sor zsalukő került (vasalva). A zsalukövekbe is beton jött, majd pedig kitöltötték az alap közeit földdel és sóderral, jól bevibrálva (tömörítve). Erre szigetelést tettek, majd pedig az egészre egy 10 centis vasbeton lap került (a szerelőbeton). Ja, és persze közben behelyezték a víz bemenő és lefolyócsöveket is.

Ezután már csak annyi dolgunk volt, hogy az első két hétben naponta locsoljuk az alapot, aztán pedig kétnaponta, háromnaponta: eltartott egy hónapig és jó sok benzin kellett hozzá (Kispestről). Ezt hívják a beton utókezelésének, nélküle "megég" és nem lesz olyan tartós, úgyhogy csak mi csináltuk vagy megbízható családtagok, mégiscsak az alapról van szó.

Végül az alapozás után egy napig takarítottuk a telket, összeszedtük a törmeléket, betont, kavicsokat, hogy ne legyen dzsuva. Ezt a jó szokásunkat megtartottuk az építkezés végéig, így egy későbbi gyepesítéshez nem kell majd földet hozatnunk marha drágán.

Papírmunka

Mon, 13 Jul 2009 02:00:00 +0200

Az építkezés időigénye 3, a papírmunkáé pedig 7-8 hónap, undorító, ezért egy bejegyzésben le is tudom. Fúj. Először szerződést kell kötni az építési vállalkozóval, utána megterveztetni a házat, aztán jön az építési engedély. Hitelt a bankok csak akkor adnak, ha már beépítetted az önrészt (pl. áll az alap), szóval az a legutolsó, hiába lenne a költségvetés a legfontosabb.

Gyakorlatilag 1 hét alatt megállapodtunk a részletekben: úgy haladtunk, hogy a kulcsrakész kivitelezésből kivettük azokat a részeket, amiket mi is meg tudunk csinálni, így olcsóbb. A vállalkozó adott egy részletes listát az építési fázisokról (ez lett a műszaki melléklet), beárazta azokat, mi pedig alkudoztunk. A végösszeg ekkor még egy becsült dolog volt a körülbelüli négyzetméter alapján.

Itt hagytuk ki például a garázst: kicsit luxus 3-5 millió Ft-ért a házba terveztetni, ennyibe kerül egy komplett autó. Elfér majd az udvaron, saját kivitelezéssel, sokkal olcsóbban.

Ezután aláírtuk az (elő)szerződést és indult a tervezés. Itt rengeteg mindent figyelembe kell venni. Érdemes végigmenni a mindennapi folyamatokon, például a mosásnál: honnan hozom a ruhát, hova teszem, hol legyen a mosógép, aztán hol szárítok, merre fordulok. És még bele is kell férni 90 négyzetméterbe, de jó legyen a bevilágítás (honnan süt a nap, mikor) és a terasz se az utca vagy a szomszéd felé nézzen, satöbbi. Meg kell felelni a szocpol feltételeinek (helyiségek száma, mérete, költséghatárok), valamint épp ekkor változott az OTÉK is ("építési törvény"). Egy hónap kellett hozzá és az eredmény a "Lakóépület építése - építési engedélyezési tervdokumentáció".

The quest for építési engedély

Közben elkezdtem járni a közműszolgáltatókat, hogy beszerezzem a hozzájárulásukat az építési engedélyhez. Víz, csatorna, gáz, áram, kéményseprő - mindegyik máskor ügyfélfogad és más papírokat kér. Ehhez persze többször is el kellett mennem a székesfehérvári Földhivatalba (csak az ad térképmásolatot), meg egyéb helyekre beszerezni mindenfélét, rendszerint vidéken. Ráment a teljes november, pedig minden héten két napot is elszúrtam vele. Ha valakinek "normális" 8 órás állása van, akkor elképzelni sem tudom, hogy hogyan intézi el.

Egyébként ez egy undorító, törvényileg bebetonozott tuti biznisz a semmire.

A vizes úgy adta ki a hozzájárulást, hogy be kellett fizetnem 2400 Ft-ot a postán (náluk nem lehet, sárga csekk) azért, hogy 5 másodperc alatt kikeresse a címem a gépén (van-e ott vízcső?) és bepötyögje a Word sablonba az adatokat. A kéményseprő 20 másodpercig tanulmányozta a terveket és utána kinyomtatta a hasonló sablont, hétezerért. Tuti üzlet, államilag rögzítve.

December elején sikerült beadni az építési engedély kérelmet az összes szükséges papírral és aláírtuk a végleges építési szerződést is. Innentől kezdődött az idegtépő várakozás, mivel közben válság volt, a bankok össze-vissza alakították a hitelkonstrukciókat, szinte naponta változott, hogy kapunk-e hitelt vagy sem.

Mondanom sem kell, hogy a hivatal kihasználta a maximális 60 napot az engedély megadására, február elejére kaptuk meg. Ekkor azonban az még nem "érvényes", azaz nem jogerős! Csak akkor, ha az összes szomszéd (2 oldalsó + 1 hátsó) tértivevénnyel megkapta a határozatot és a kézhezvételtől számítva 15 napon belül nem fellebbez. Ha mondjuk külföldön van a kedves szomszéd X hónapig, akkor addig kellene várni...

Úgyhogy kikértem a szomszédok tulajdoni lapját, aztán elkezdtem nyomozni utánuk - a szomszédban még nincs építmény, sosem láttam őket... a hátsó pedig szántóföld, remek! Kettő telefonszámát megtaláltam a telefonkönyvben, egynek pedig elkocsikáztam a címére, hátha szerencsém lesz. Mázli, de minddel sikerült találkozni két nap alatt és lemondattam őket a fellebbezési jogukról, mert február közepén jártunk már és gyorsan kellett intézkedni. A hivatalban megadták rá a "jogerős" pecsétet, úgyhogy végre mehettem a vállalkozómhoz és a bankhoz.

Február közepe...

A vállalkozó nekilátott a kivitelezési terveknek (ezek nem a hivatalnak, hanem a munkásoknak és a házgyárnak szólnak), a banknál pedig elindítottuk a hitelfelvételt. Ehhez kellett még egy raklap mindenféle irat, beleértve sok feleslegeset is (pl. a jegyzőnek kell igazolnia a szocpolhoz, hogy van egy gyermekünk, de akkor minek a születési anyakönyvi kivonat?).

Hitel

A hitelfelvétel egy közvetítőn keresztül, kvázi "csókos" módon történt. Megismertük személyesen a fiókvezetőt és minden ügyintézőt - ennek ellenére sem volt zökkenőmentes a dolog, pedig minden papírt időben és hiánypótlás nélkül hoztunk (Ani nagyon ért az adminisztratív ügyekhez). Egyszerűen nem hiszem el, hogy valaki bemegy az "utcáról" és sikeresen veszi ezeket az akadályokat.

Persze ez építési hitel, jóval bonyolultabb, mint a "sima" lakásvásárlási. A bank előírásai miatt az építési vállalkozóval is módosítani kellett a fizetési ütemezést, illetve minden ütem után (jó pénzért) kijön az értékbecslő és ellenőrzi, hogy megtörtént-e aminek kell. Márciusban kezdtük a banki ügyintézést, május végén pedig az első részlet folyósításával (közvetlenül a vállalkozónak) nyugodhattunk meg, hogy megvan a finanszírozás. Kicsit parás volt, hiszen már márciusban elkészült az alap és május 5-én kezdődött a házállítás...

Alles zusammen

Ezekre a helyekre kellett járnom az utóbbi hónapokban, mindenhova többször:

Kispest, Polgármesteri Hivatal (szocpolhoz)
Gárdony, Polgármesteri Hivatal (építéshatóság)
Kápolnásnyék, Polgármesteri Hivatal (közmű ügyek)
APEH (Haller utcai rettenet)
DRV kirendeltség (vízművek, Velence)
E.ON ügyfélszolgálat (gáz + áram, Székesfehérvár)
Kémény Zrt. (kéményseprő, Székesfehérvár)
Földhivatal (Székesfehérvár, egyszerűbb ügyekben Pesten a Lurdy-ban)
hitelügyintéző
K&H kispesti fiók
Posta (épp ahol kellett)
víztervező + kivitelező
gáztervező
Anico Kft. (építési vállalkozó)
tervező (Navaran)

Ami a lényeg: nem szabad idegeskedni, hogy mit mi után, mennyi van még hátra és hasonlók, csak mosolyogva irány az ügyintéző és akkor ő is kedves és segítőkész lesz. Valamint legyen meg minden papír egy fakkban, akkor mindig kéznél lesz és sok kört spórolsz ( = "bugyi", mert mappákba már bőven nem fér).

De azért így is ledaráltam kb. 3 ezer km-t csak a papírügyek miatt, az meg úgy 5 tank benzin a Corsánknak. A Földhivatalban összesen 30e Ft-ot hagytam, pedig igyekeztem optimalizálni. Eddig összesen 750e Ft-ot költöttünk tisztán adminisztratív dolgokra (pl. ilyen-olyan bekötés adminisztrációs díja, illeték, közvetítői díj, ügyvédi költség) a tervezés díján felül, vagyonszerzési illeték nélkül. Mielőtt megkérdezitek: a vagyonadó szerint kb. 12 millió lesz az egész értéke...

Sajnos a papírdolgoknak még nincs vége, hátra van még a használatbavételi eljárás (ismét körbejárhatom az összes közművest) és a személyes + céges papírok átírása kismillió helyen.

A csatlakozás az iPhone Developer Program-hoz szívás

Thu, 09 Apr 2009 03:00:00 +0200

iPhone App Store-os alkalmazás fejlesztéséhez csatlakozni kell az iPhone Developer Program-hoz és ezután lehet legálisan tesztelni az eszközön, valamint alkalmazásokat tolni az áruházba. Ez egy nagy szívás volt, de nem a papírmunka, hanem a várakozás. Step-by-step instrukciók, dátumokkal.

Kétféle tagság létezik, mindkettő 99 USD-ba kerül. Az egyiknél egyedüli fejlesztőként vagy jelen, azaz a tag te vagy, mint természetes személy. A másiknál jogi személy (cég) a tag, itt több fejlesztő is közreműködhet és kiosztható többféle jogosultság (ki hozhat létre appot, ki küldhet App Store-ba, stb.). A második eset több lehetőséget ad ugyanannyi pénzért, de valamivel több papírmunkát igényel. Én ezt választottam.

2008. november 24.: A Developer Connection oldalán kitöltöttem a szükséges adatokat.
November 25.: Az Apple küldött egy e-mailt, hogy melyik (USA) faxszámra milyen céges papírokat küldjek el, egyben. Ezek: aláírási címpéldány, cégkivonat és egy valamilyen APEH igazolás vagy regisztrációs űrlap (én a cégem APEH-es bejelentőjét küldtem el, 06201/T). Összeszedtem a papírokat és elfaxoltam. Csináltam neki cover page-et, amin feltüntettem az Apple-től kapott azonosítókat és lefordítottam nekik néhány magyar kifejezést, különben nem tudnák a csak magyar nyelvű papírokból, hogy mi micsoda. Egyébként tutira nem fordítják le/nézik meg, kilóra meglegyen, aztán jónapot.
December 8.: Küldtem nekik egy e-mailt, hogy mi a lófax van már.
December 9.: Megjött a válasz, azt mondták nem kaptak faxot tőlem. Pedig anno ott álltam a gép mellett, hallottam a fax csicsergését, OK-t kaptam válaszul... Elfaxoltam ismét.
December 10.: Felhívtam őket, a faxot nem találják, ismét elkavarták! Elfaxoltam ismét. E-mailt küldtek, megérkezett a fax. Wow, két hét alatt eljutottunk idáig.
December 16.: Küldtem egy e-mailt, hogy mi a helyzet.
December 18.: Küldtem egyet ismét.
December 22.: Rájuktelefonáltam és két órával később megjött a befogadó e-mail. Egy url-en el kellett fogadni a szerződést, aztán irány a 99 USD kifizetése iTunes-on keresztül. Hopp, Hungary nincs a listában... a FAQ szerint ki kell tölteni az "Apple store not available in my country" űrlapot (csak a befogadás után érhető el) és várni ismét.
December 30.: Megküldték e-mailen az "iDP BILLING Credit Card Processing Form" doksit, amit ki kell tölteni és elfaxolni. Hogy ezt mi a francért nem lehet elküldeni az űrlap kitöltése után automatikusan... Ezen kellett elküldenem a céges bankkártya adatait, hogy manuálisan húzzák le a pénzt.
Január 5-15.: Kétnaponta küldtem nekik e-mailt és hívogattam őket, hogy mi tart ennyi ideig egy szimpla kártyás tranzakción. Semmi érdemi válasz, csak sajnálkozás.
Január 22.: Megjött az aktiváló kód, bent vagyok a programban! Hurrá. Csak két hónapig tartott!

Innentől kezdve elérhető az összes fejlesztői erőforrás (tesztelés az eszközön, belső fórumok, doksik, letöltések). De! Az AppStore disztribúcióhoz még be kell jelentkezni az iTunes Connect-be, kitölteni egy csomó űrlapot, elfogadni egy csomó szerződést és végül postán/faxon elküldeni egy adópapírt.

Február 10-re igazolták vissza, hogy minden megvan... azaz két és fél hónap (78 nap) kellett hozzá. De ez még mind semmi ahhoz képest, amit szívok a DJ Player elfogadási eljárásával: majd egy másik bejegyzésben.

WiFi-s szinkronizáció

Sun, 01 Mar 2009 01:00:00 +0100

Sok eszköz esetén felmerül a kérés, hogy legyen benne WiFi-s szinkronizáció, ne kelljen állandóan USB-re vagy valami másra dugni. Próbáljuk meg objektíven végiggondolni, hogy mennyire lenne ez jól használható? Nézzük meg mondjuk az iPhone-t, mert nekem az van.

Szerintem igazából egyetlen paramétert kell néznünk, ez pedig a sávszél, azaz milyen gyorsan mehet át az adat. A WiFi-nél játszik a B, G és az N. Az iPhone-ban jelenleg B és G van, 4.5 és 54 Mbit/s elméleti sávszélekkel. Ez a gyakorlatban 4.5 és 19 Mbit/s-ot jelent, azaz másodpercenként 560 és 2375 Kbyte-ot tudnánk átküldeni.

Az iPhone viszont hiába lóg egy G-s hálón, 1 Mbyte per másodpercnél többet nem tud feldolgozni, ráadásul ennek eléréséhez is low level BSD socket hívásokkal kell trükközni, mert ha a fejlesztő "sima" Cocoa API-t használ, akkor 170 Kbyte/s lesz a maximum. Tudom, próbáltam, szívtam vele.

Persze a hálózati pufferbe lehet, hogy gyorsabban csorog be az adat, csak éppen a fogadó szoftver nem tudja gyorsabban feldolgozni (lásd még "A feltöltés kezdete mindig gyorsabb mém"). Úgy tűnik, hogy az iPhone processzora korlátoz minket a dologban, ennyit bír.

N-es WiFi-t bele!

Az N-es WiFi a gyakorlatban kábé 10 Mbyte/s, ennyivel tudok vele két Mac között másolni. Hiába tennék az iPhone-ba, az még a G-t sem tudja "kihajtani", így nem lenne különbség. Annyi lehetne az összes előny, hogy a teljes otthoni háló N-es sebességgel mehetne, amit sajnos a G-n bejelentkező iPhone miatt nem állíthatok át, két routert meg nem akarok. Szóval jó lenne az N az iPhone-ba, de nem a sebesség miatt.

Mire elég?

Egy szó mint száz, van kb. 1 Mbyte/s-unk és nincsenek illúzióim afelől, hogy a többi telefon/kézi eszköz nagyságrenddel többet tudna. Ebből már látszik, hogy nagy fájlok mozgatásához és az iPod library feltöltéséhez ez nem igazán elég. A 6 GB szabad helyemet több, mint másfél óra alatt tudná megtölteni, lassú. Ennyi folyamatos CPU és WiFi pörgetés biztosan kétvállra fektetné az akksimat. (Igen, tehetem töltőre, de akkor már egyből az USB-re, szóval úgy minek a WiFi sync?)

A WiFi így nem lenne jó videók feltöltésére, sok kép vagy audió szinkronizációjára. Kíválóan megfelelne viszont a kontaktok, naptárbejegyzések és egyéb kisméretű szöszmötölésekre, vagy ha csak egy-két mp3-at vagy képet szeretnék áttenni.

Ez itt a bejegyzés vége, nagyobb csattanók nélkül.

Midem 2009 beharangozó

Fri, 23 Jan 2009 01:00:00 +0100

A világ legfontosabb zenei vására, gyakorlatilag az összes zeneipari vezető jelen van és a legtöbb együttműködés itt születik, az old-school CD disztribúciótól az internetes dolgokig. Nagy szerencsém volt, mert idén én is jelen lehettem és rengeteget tanultam.

A fotók és az első percek alapján úgy tűnik, mintha egy BNV-hez hasonló sima vásárról lenne szó, pedig nagyon nem az. Nem itt mutatják be az új kütyüket, nincsenek új keverők és egyebek, nem erről szól: az óriási alapterület ellenére nem az a cél, hogy sok-sok ezer embert kergessenek át a pavilonokon, hátha vásárolnak valamit.

Mindössze 8000 résztvevőről beszélünk (ennyien vannak a kiállítók és a látogatók összesen), azonban majdnem mindegyikük (tehát nem én) komoly cégeket és/vagy termékeket képvisel és azért van itt, hogy új lehetőségeket keressen. Megtalálod itt az összes Universal, EMI, Warner és egyéb vezetőt, Apple, Microsoft, Google/YouTube fejeseket (Larry és Sergey persze nincs, hanem csak azok, akik zeneileg érintettek), lemezkiadók főnökeit, zeneáruházak igazgatóit (pl. Amazon, iTunes, Virgin), zenei fesztiválok képviselőit (pl. SXSW) és rengeteg előadó menedzsereit (a nagyokét feltétlen).

Vannak koncertek a nagyközönség számára: este mindig óriási tömeg volt a központ előtt, de engem mindenféle angol rockzenei előadók meg Enrique Iglesias hidegen hagy. A Groove Armada, híresebb DJ-k, egyéb elektronikusabb előadók és tuc-tuc zenészek éjszaka voltak, de én addigra sajnos rettenetesen elfáradtam - végülis nem szórakozni mentem oda. És higyjétek el, vacsorázni az MCA Records volt elnökével, dumálni a Prodigy menedzserével vagy privátban demózni a zürichi Google fejeseinek sokkal izgalmasabb.

Van egy csomó előadóterem, mindig van valami előadás, vita, prezentáció és hasonlók. Mi csak egyetlen egyre tudtunk elmenni, de arra egyszerűen kénytelenek voltunk (így korábban zártuk a standot): ez a YouTube-é volt, ahol bemutatták, hogy hogyan kereshetsz pénzt a zenéddel és hogyan kezelik a szerzői és egyéb jogi problémákat. Erről lesz külön post, óriási pénzről van szó, sokban segítheti a YouTube-ot, hogy végre profitot termeljen.

Ár

Ez az egész persze rettentő sok pénzbe kerül. Egyrészt az összes résztvevő jobbra-balra dőlt a Cannes környéki árak láttán (van-e ennél drágább régió Európában?), 3 deci víz a kongresszusi központban 2.5 EUR, 3 csillagos szállodai szoba 180 EUR (reggeli nélkül, egyetlen éjszaka, 15 km távolságban) és hasonlók. A nizzai reptéren minden drágább (víz, szendvics, kávé, akármi), mint a repülőgépen.

Másrészt borsos a részvétel, a sima belépő valamivel 1000 EUR fölött van, a kiállítói (én kiállító voltam, standdal meg minden) pedig 2000 EUR körül - nem standonként, hanem per fő. A kártyámra az volt írva, hogy a pótlása 1095 EUR + ÁFA, ha elvesztem. Óbazz, majdhogynem vele aludtam.

Nem, nem vagyok gazdag, ki nem bírtam volna fizetni mindezt. Az üzlettársam a Media2Radio-ban Eddie Gordon, aki régi motoros a szakmában, a nyolcezer résztvevő legalább felét ismeri. Többek között ő találta ki a BBC Radio 1-en az Essential Mix/Selection-t, ő juttatta a csúcsra Pete Tong-ot, övé volt néhány híres kiadó (pl. Manifesto), ésatöbbi. És ismeri a Midem szervezőit is, így majdnem ingyen mentünk.

A környék

Rettentően puccos, láthatóan felveti a helybélieket a pénz. Mi távolabb laktunk egy kis faluban, fent a hegyen úgy 15 km-re, hogy nyugiban lehessünk, ne zavarjon reggeli közben mindenféle "Midem people". Bizony még itt is bőven látszott a gazdagság, a helybeliek öltözködésén, mozgásán, autóin, házain és persze a környéken (egyszerűen nem tudnál már rajta mit fejleszteni, az összes járdakő elvágólag a helyén, tisztaság, utak mindenfelé).

Nincs szükségük több turistára, így az árakat emelték az égbe. A nagyobb épületek mind a hatvanas évek futurisztikus francia stílusa szerint készültek (Fantomas!), a Cannes-i kongresszusi központ vagy a nizzai repülőtér is. Nekem ez nagyon bejön, mintha mindenhol beton űrbázisok lennének.

A kaja rettentően jó. Nem szeretem a magyaros konyhához képest egzotikus ételeket (kagyló, csiga és társai, tengeri kaják), de a "hagyományos" vonalon nagyon finom érdekes ízeket ismerhettem meg, még a legolcsóbb helyeken is. A részletek nagyon a helyükön voltak. (Legolcsóbb hely: 20 EUR alatt nemigen úszod meg a vacsit, borzasztó.)

Cannes pedig szimplán egy kirakat (fennhagyták a karácsonyi dekorációt, ezért plusz pont), drága szállodák, drága bevásárlóutcák és az egész lényege a kongresszusi központ. Ejj, franciául sokkal szebben hangzik:

Palais des Festivals

Cannes enélkül nem sokat érne. Egy mesterséges félszigeten van a beach kellős közepén, bent a tengerben, nagyon látványos. (Mielőtt megkérdezed: igen, a filmfesztivál, meg az összes egyéb hülyeség is itt van.) Kívülről is nagyocskának néz ki, azonban a lényeg a föld alatt található. Óriási alapterületről beszélünk, az egész BNV-t bele lehetne pakolni, marhanagy labirintus. Csakhogy itt a szerencsésebb kiállítók a tengert nézegethetik, ha épp nincs dolguk.

Midem térkép itt: http://midem.plan-interactif.com/.

Egy szó mint száz, lesznek majd Midemes bejegyzések bőven, köztük a sokak által várt YouTube-os is. Arról is képet kaptam, hogy miért nem foglalkoznak a letöltésekkel igazán vagy miért nincs iTunes Magyarországon.

Midem mindennapok

Mon, 26 Jan 2009 01:00:00 +0100

Ha már befizette a rettenet belépőt a 8000 résztvevő, igyekszenek minél jobban kihasználni a lehetőségeket. A vásár minden napján szinte mindenki jelen van és egyenként végigjárja az őt érdeklő standokat, van rá idő, szép komótosan.

Mindenütt beszélgető társaságokat lehet látni, ebből áll az egész, nem bámész családok sétálgatása. A nyugisabb megbeszélésekhez ott vannak a privát tárgyalószobák (ingyen), ha van szabad hely. Pont előttünk volt néhány, így óhatatlanul is belénk akadt boldog-boldogtalan.

A zeneiparban erősen érezhető az angol dominancia, itt sincs másképp, a társaság majd egyharmada UK, a legnagyobb tömeg pedig mindig a British standnál volt, pedig nincs ott egyébként semmi érdekes. Kivéve az ingyen vizet.

Ha a standodat igazán látogatottá akarod tenni a Midemen, akkor állíts fel egy vizesmasinát. A büfében 2.5 EUR három deci víz, így mindenki hozzád jár majd, garantált siker. Sokat segíthet még az ingyen kaja/pia jól meghirdetett időpontokban (szórj egy cetlit minden standra), pl. volt ingyen whiskey és francia sajt mellettünk a MusicWeek újságnál. Mert ezek isznak!

A legtöbben a saját maguk által képviselt zenekarokat/zenéket próbálják eladni, mindenhol szól valami promó zene, sokszor volt iszonyatos hangzavar. A zenekarok kisebb kiadókat keresnek, a kiadók pedig a globális vállalatokat (pl. Universal) és/vagy a disztribúciós láncokat (pl. iTunes) kergetik. Ezt hívom "főcsapásnak".

Mondtam már, hogy ide csak és kizárólag valamilyen termékkel szabad kimenni, anélkül értelmetlen. Ha a terméked zenei jellegű, de nem esik a fenti főcsapásba, akkor biztos érdeklődésre számíthatsz.

Magyarok

Állítólag szombaton kint volt a mi kultúrális miniszterünk is, aki többek között azon kesergett, hogy a magyar ipar képviselői nem tudják megfelelő módon kezelni az itt lévő üzleti közeget, magyarul szarul tárgyalnak vagy nem érik el a megfelelő embereket.

Össz-vissz egyetlen magyar stand volt, Hungaroton Records, ők klasszikus zenében nyomultak (állítólag abban jók vagyunk). A megjelenésük iszonyúan béna volt, három plakát és kész. Persze attól még lehetnek üzletileg sikeresek, de a stand alapján meg sem piszkáltam volna őket. A leglátványosabb az összes közül a lengyel nemzeti stand volt, ők igazán kitettek magukért.

MidemNet

Az összes résztvevő (még én is) bekerült a Midem könyvbe (Midem Guide), amiben benne van, hogy ki mit csinál, személyes elérhetőségekkel együtt. Igen, a nagy fejesek is.

A MidemNet pedig ennek a webes változata, lehet keresni a résztvevők között és személyes üzeneteket küldözgetni, meg ilyesmik. Nosza küldtem is néhányat a jelenlévő Apple-s dolgozóknak, hogy ugyanmár rendezzék el a másfél hónapja húzódó dev regemet, meg a Benjáminét. Nem válaszolt senki, de egy nappal később mindketten bent voltunk a programban. Eleve időszerű volt, így nem biztos, hogy én dobtam a dolgon, de jólesik a tudat, hogy esetleg mégis.

Az egyik munkatársunk (Stephanie) erre szakosodott, még a Midem előtt kigyűjtötte a számunkra érdekes kontaktokat és mindegyiknek szervezett egy találkozót a standunk elé, vagy egy kávézóba, stb.. Minden órára volt tervezve egy, 4 napon keresztül, reggel 9-től este 8-ig... hát nem kicsit fáradt el. Persze nem mindenki válaszolt vagy jött el, de még így is lebonyolított vagy harmincat.

Alternatív konferencia

Sokan persze nem tudták/akarták megfizetni a belépőt, így a kongresszusi központtal szemben lévő kávézók dugig voltak kisebb kiadók és előadók képviselőivel. Tisztára úgy nézett ki, mint valami rotációs társkereső rendezvény. A központ a Cafe Roma volt, ott kellett vacsoráznunk zárás után, mert mindig vártak ránk néhányan, Steph szervezésében.

Vicces volt látni a sok nyilvánvalóan nem kávézó embert, és minden asztalnál akadt legalább egy fejhallgató - CD lejátszó. (Igen, még mindig CD-n hozzák a demókat, szánalmas.)

Stand

Mondtam Eddie-nek, hogy bízza rám, jómagyarként szarból (zéró pénz) is várat építek. Felhasználtuk az összes előző héten fotosoppolt plakátot, de tudtuk, hogy ez nem lesz elég, így összehaverkodtunk a kiszolgáló személyzettel. Ők szívesen vették ezt, mert sokan elég bunkón bántak velük. Így lett ingyen audió, hármat fizet ötöt kap szpotlámpa és dupla annyi helyszíni nyomtatás.

Megnéztük a szomszédokat és hozzájuk képest módosítottuk a designt, követtük a látogatók szemgolyóit, az öt lámpából hármat pedig a folyosóra irányítottunk, hogy fényesebbnek tűnjön előttünk. A végeredmény nem lett "designos" vagy szép, viszont nagyon hatékonyan vonzotta az embereket, néhány euróból sikerült egy elég látogatott helyet létrehozni. A többiek pedig kenjék a hajukra a drága cuccukat, nekünk nem kellett lepkehálóval fogdosni az embereket, megtehettük, hogy csak akkor beszélünk velük, ha megszólítanak.

Egy demózás 10-15 percig tartott, először rövid bemutatás (ezt és ezt csinálja a cég, mutogatás a prospektusokra meg grafikonokra), aztán site demo (néhány fontos oldal), végül bratyizás, mutasd a zenédet/előadóidat és hasonlók. 4 nap alatt több, mint 50 ilyet csináltunk (ketten), gyakorlatilag alig maradt szabad percünk. Szerintem Eddie még mindig írogatja a személyre szabott köszönő és kapcsolatfelvevő e-maileket, kismillió névjegykártyát kaptunk.

Végül visszatérve Hiller elvtárs kesergésére, az eredményes üzleti kapcsolathoz szerintem ezek kellettek a Midem-en:

Folyékony angol. Nem baj, ha hibás, ők is hibásan beszélnek, de ne nagyon keresgesd a szavakat. A nyelvtan nem érdekes, sodró legyen az előadásmód (twice as amazing!). Abszolút tolerálják, ha nem angol vagy, csak ne makogj.
Barátságos fellépés, mintha ezer éve együtt dolgoznánk már. Még a legnagyobb emberek is szóba állnak veled, egyáltalán nem nehéz megszólítani őket.
Azonnali üzlet felkínálása. Nincs idő kertelésre, ez a termék, ennyibe kerül, ezért jó neked, neked mid van, mit tudsz adni? Ha nem tudod két mondatban elmagyarázni a lényeget vagy legalább az előnyöket, akkor rossz a a terméked. Az emberek impulzusvásárlók, az üzletemberek méginkább.
Ha nem jön össze, akkor nice to meet you és irány a következő, nem bratyizunk, csak ha nagyon ráérünk. Illetve a nagy emberek ilyenkor koppantanak le.
Ha üzlet néz ki, akkor bratyizás ezerrel. Honnan jössz, mit szeretsz, jajdeszar a Nokia pavilon és hasonlók. Jössz este az XY kávézóba?

Midem: a zeneipar és a web

Tue, 27 Jan 2009 01:00:00 +0100

A letöltéseket már senki sem kezeli ellenségként, a legnagyobbak is keresik a webes lehetőségeket, de még csak most kezdik felfedezni. Így bármilyen technikai jellegű dologgal "varázslónak" fognak titulálni.

Ennek egészen egyszerű oka van: a hagyományos fizikai produktumokból (pl. CD) hiába adnak el harmadannyit a letöltésekhez képest, de még így is legalább háromszor annyit keresnek vele. (Háttérinfó.) Sajnos ez igen lassan változik csak, a fizikai eladások kb. 20%-kal csökkennek, a letöltések pedig 30%-kal nőnek évente.

Nézzünk egy nem megengedhető, de muszáj-megmutatni-valahogy leegyszerűsítést! Kiadónk jelenleg 4 pénzt keres, 3-at CD-vel, 1-gyet pedig letöltéssel. Mennyit keresünk a mivel? Tételezzük fel, hogy szépen csordogálnak a dolgok 2011-ig, utána pedig összeomlik a CD piac, mert már lejátszót sem vásárolnak hozzá az emberek, addigra pedig bedöglik a nagy része. 2011-et susogtak mindenféle Midem falevelek egyébként is. A letöltések piaca pedig nem nőhet az égig.

év	CD	letöltés	össz
2008	3	1	4
2009	2.4	1.3	3.7
2010	1.8	1.6	3.4
2011	1.4	1.8	3.2
2012	0.7	2	2.7
2013	0.4	2.1	2.5

Tehát még jövőre is inkább a CD eladásokra kell koncentrálnunk és 2011-ig bőven van időnk megvárni a letöltések szent grálját, hátha eljövend. A zeneipar összeomlásán már túl vagyunk, a profit a felére esik össze, ez van.

Van még egyéb bevételünk is, nevezzük egyszerűsítve szerzői jogdíjnak (pl. rádiós lejátszás után). Ezek jól esnek, de különösebben nem fognak változni. Az eladások utáni profithoz képest nem túl nagy összegről van szó, mondjuk úgy egyharmaddal dobja meg a nyereséget, ha népszerű rádiós slágereink vannak (egyébként szinte semmi).

Nagyon durván így gondolkoznak tehát. Aztán ott vannak a mindenféle kettőpontnullás szociális oldalak, pl. Last.fm vagy YouTube. Innen sajnos csak a szerzői jogi díjakat várhatjuk, amik a letöltések utáni profithoz képest nem fognak nagy pénzt termelni. Éppen ezért nem igazán foglalkoznak velük, meghát nehéz is megérteni őket régi zeneiparos szemmel.

ISP-k

A Midem-en nagyon sokan emlegették az ISP-ket (közmagyarul internetszolgáltató). Azt szeretnék, hogy állambácsi vessen ki százalékot (kvázi adó vagy mint a tévédíj, pl. BBC) az ISP-kre, mondván a forgalom nem elhanyagolható része zenei eredet.

Ugyanis egy évi néhány dolláros díjjal már ma is több pénzt lehetne az iparágba pumpálni, mint amennyit összesen megkeres... Csakhogy ehhez kellene valami egységes mérési módszer, mármint az elosztásra. Különben megint csak a nagyok kaszálnak (lásd miért utálják annyian Bródy és Presser urakat).

MP3 áruházak

A letöltésvásárlások kulcsa az egyszerűség, éppen ezért az iTunes a legnagyobb. Eleve ott van az iPod-on, kitt-katt vásárolni (most tekintsünk el attól, hogy egzotikus helyeken, pl. Magyarországon nem lehet).

Más áruházak használata is lehet egyszerű, csak az egyszeri felhasználónak onnan még fel kell töltenie a zenét az iPodra, ami plusz egy-két lépés (miért iPod? mert azt használják a legtöbben). Az Apple éppen ezért nem engedi be a többi áruházat az AppStore-ba.

És bizony az átlagfelhasználó számára az iTunes kényelmesebb, mint ingyen tölteni (próbáltad már elmondani anyunak, hogy hogyan torrenteljen?). Márpedig amíg a zenék csak néhány centbe kerülnek, addig a kényelem felé húz az átlag keze, így biztosított a letöltéspiac jövője.

Ma már nagyon olcsó teríthetjük a zenénket egy lépésben, egyszerre mindenféle MP3 áruházakba, lásd pl. TuneCore. Éppen ezért sok zenekar ki is hagyja a kiadókat a rendszerből, mert az eladást maguk is el tudják intézni. Viszont itt ütközünk bele abba a problémába, hogy hiába van fent a zenéjük, a kutya nem fogja megtalálni őket. Mi éppen ezért csináljuk a Media2Radio-t.

Media2Radio

Ma és a jövőben is szükséges az iparági személyes kapcsolat és a jó promóció egy sikeres kiadványhoz, tökmindegy, hogy CD-n vagy letöltésben adjuk el. Az emberek a trendet mindig a kulcsmédiumokból látják, vannak fontos műsorok (tévé, rádió) és fontos blogok, ezeket követik. A műsort pedig műsorvezetők (bloggerek, DJ-k, stb., sokféle nevük van) állítják össze.

Mi már 6 (hat!!!6!) éve építgetjük a fontos műsorvezetők hálóját, ez a Media2Radio. Itt jópénzért promótálhatod amid van és mi statisztikát adunk vissza neked a fontos emberek visszajelzéseiről, plusz a promó disztribúció is egycsapásban megoldott. Mi tudjuk, hogy hogyan kell ezekkel az általában lusta emberekkel foglalkozni, hogyan kell hatni rájuk ésatöbbi. :-) És bizony egyre több kiadó fordul hozzánk, mert a csökkenő bevételekkel az elérés költsége egyre drágább.

Persze óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy webkettes cociális megoldásokkal nem kerülhetők-e meg a fontosemberek? Hogy majd az emberek eldöntik, mi a jó zene? Mint a Last.fm például?

Hát nem. Mindenhol vannak megmondóemberek, rájuk figyelnek. Csak nézd meg, hogy hány név forog a Turulmeme címlapján megosztóként, kiket látsz gyakran. Vagy netán Te is olvasol Webisztánt? És azt hány ember írja? Naugye.

Mennyi zenét adnak el?

Wed, 14 Jan 2009 01:00:00 +0100

Össze-vissza lehet mindenfélét olvasni arról, hogy mennyi zenét adnak el, de szinte mindig torzítottan kapjuk az adatokat, például CD + digital album sales. Összevonják az almát a körtével, szuper. Megpróbáltam magamnak kihámozni, hogy mennyi lehet kábé az annyi.

USA adatokat mutatok, a világ meg gondolom szorozva kettővel, hárommal, vagy ilyesmi.

formátum	USA eladás	változás 2008-ban
Vinyl (magyarul bakelit lemez)	1.8 millió	nő! +90%
CD	360 millió	csökken, -20%
download	1100 millió	nő, +27%

Tehát összesen mondjuk másfél milliárd zenei terméket adnak el (most tekintsünk el a zenei DVD-ktől és egyéb egzotikumoktól, engem a fenti három tétel érdekel). A legnépszerűbb kiadványok kb. 3 milliós forgalmat generálnak. (Ehh, a nyolcvanas években csak Magyarországon el lehetett ezt érni egy slágerrel.)

A becsült haszon (nem az előadóé, hanem kiadó plusz előadó meg akárki összesen) a Vinyl és a CD eladásokon kábé tízszeres a letöltésekhez képest. Nézzük meg így a táblát:

formátum	haszonegység
Vinyl	18 millió
CD	3600 millió
download	1100 millió

Tehát még mindig megéri a CD-eladás, csak nagyobb a kockázat, hogy bebukik a kiadvány. A download piacon pedig sokkal több szereplő osztozik, mert könnyű belépni: több eladó között osztozik meg az össz-haszon.

Mégha exponenciálisan változnak a százalékok, akkor se fog változni a CD elsősége idén. Esetleg 2010-ben egyenlíthetnek a letöltések, a CD szerepe pedig mondjuk 2012-re lesz elhanyagolható.

Úgyhogy a nagy kiadóvállalatok egyáltalán nincsenek elkésve és ahogy hallom mindegyik teljes gőzzel keresi a megfelelő digitális terjesztési formát. Szomorú vagyok, a gyorsabb technológiai haladást kedvelem.

Szombaton irány a MIDEM, vasárnap építjük a Media2Radio standot, jövő héten kiállítás.

Kormányzár

Sun, 11 Jan 2009 01:00:00 +0100

El akartunk menni valahova, lecihelődtünk (babahordozó, babakocsi, egyebek), de nem jött le a kormányzár, így anyázós otthonmaradás lett az ügyből. A zárszerkezet romlott el, így valahogyan "le kellett vágnom" a kormányról és megdöbbentem azon, hogy milyen könnyen ment. Megmutatom hogyan.

Elég sok autón láttam már ilyet vagy nagyon hasonlót, biztos olcsó, ha ennyire népszerű. Ne vegyetek ilyet, illetve akinek van szerezzen be valami mást, mert hamis biztonságérzetet ad. Így néz ki:

Először fémfűrésszel próbálkoztam, de autóban ez elég kényelmetlen dolog, viszont érdekes, hogy a kormányzár bármelyik pontja könnyen szelhető. Kb. 10 perc alatt az egész szétvágható egy jó kézi fémfűrésszel, de nekem csak egy ócska régi fűrészlapom volt, így 20 perc után feladtam.

És ekkor rájöttem, hogy egy egyszerű csavarhúzóval néhány másodperc alatt nyitható.

A felső fekete részt műanyagborítás fedi és egybeöntöttnek tűnik, de nem az. Az ott lévő fémsapka két másodperc alatt feszíthető fel egy átlagos, nem is túl erős csavarhúzóval. A következő képen már "kinyitva" látható:

A nyíllal jelölt tengely köti össze az alsó és a felső részt. A tengelyen két darab erősebb alátétnek tűnő fémgyűrű van, ezek tartják egybe az egészet. Mindkettő pár másodperc alatt pattintható le. Ezzel készen is vagyunk, a felső rész leemelhető:

Nekem fél perc volt az egész - gyakorlott polgártársaknak csak néhány másodperc kell hozzá.

Az Apple felszabadította Korzikát

Wed, 07 Jan 2009 01:00:00 +0100

Térképbuzi vagyok, ez van - az Apple pedig felszabadította Korzikát a francia elnyomás alól, ami számomra a második legérdekesebb keynote infó.

A legfontosabb pedig az új akksi a 17"-es Macbook-ban. Na nem mintha érdekelnének a böszme laptopok, csak a tavalyi év legfontosabb motorháztető-alatti (under the hood) eseménye az Apple fejlett gyártástechnológiája, amit az unibody-val mutattak be és most itt ez az új akksi.

Nyilván az összes Apple termék profitálni fog belőle, ami jó lesz. Az, hogy egészen lemennek a gyártósor szintjéig azt jelenti, hogy tényleg minden részletre figyelnek és minden részletet kontrollálni szeretnének - ettől sikeres az Apple - és a kontroll miatt ezért utálják sokan.

Nincs még egy gyártó, ami a termék ennyi darabkáját tartja kézben, a tranzisztoroktól a felhasználói felületig.

Van webes analógia is: ha valami komoly rendszert szeretnél összehozni, akkor előbb-utóbb falakba fogsz ütközni és kénytelen leszel saját magad megcsinálni. Ezért nem jó nagy látogatottságra az alap Wordpress, ezért próbál az összes live-videós cég saját médiaszervereket fejleszteni (Jázmin -> Milgra, Justin.tv -> saját python cucc, stb.) az Adobe FMS helyett.

A Korzikás dolgot az új iPhoto promó videóban találjátok, ihol la:

H.264 licencdíj? WTF?

Wed, 17 Dec 2008 01:00:00 +0100

Az egész netes videós banda a H.264 irányába nyomul, mivel szabványos, nagyon jó minőségű, sok minden kezeli és ingyenes eszközökkel is előállítható. És bizony szinte mindenki - beleértve engem is - azt hitte, hogy a cucc ingyenes, pedig elvileg nem. Persze semmi sem az, de tegye fel a kezét, aki fizetett már a Fraunhofer Intézetnek MP3 enkódolásért!

Van itt egy cikk az egész ügyről. Engem csak az internetes rész érdekel, itt pedig a lényeg az, hogy 12 percnél rövidebb videóknál nem kell fizetni, fölötte pedig 2%-ot egy esetleges kapcsolt árból (pl. pay-per-view) vagy ingyenes esetben 0.02 USD videónként.

Szerencsére a pénzért feliratkozós oldalakra is gondoltak, itt nem kell videónként mérni, hanem évente fizetendő a licencdíj a regisztrált felhasználók számától függően. 100e user alatt minden ingyenes, fölötte pedig 25 000 USD-től kezdődnek a lépcsők.

Másik szerencse, hogy maximum licencdíj plafon is van, 2009-ben nem kell 4.25 millió dollár fölött fizetni. :-)

Azt hiszem ez is egy olyan licencdíj, amire mindenki magasan...

A feltöltés kezdete mindig gyorsabb mém

Tue, 16 Dec 2008 01:00:00 +0100

Szerintem mindenki észrevette már, hogyha feltöltesz valamit valahová, akkor a feltöltés kezdete mindig gyorsabb, egy-két másodpercig úgy tűnik minden szép és jó, aztán megtorpannak a százalékok. Az okok:

A hálózati forgalomban sok-sok szereplő vesz részt, két végpont (a számítógéped és a távoli szerver) között számtalan kis kütyü, elosztó, satöbbi van. Ha elkezdesz forgalmazni, akkor ezek a kis (és néha igen nagy) bigyók tárolják az első elküldött bájtokat az átmeneti tárukban, ennek a feltöltése pedig gyors, így a feltöltésed kezdete "megszalad".

Utána az átmeneti tárak olyan gyorsan ürülnek és töltődnek az általad küldött további bájtokkal, amilyen gyorsan a sorban következő eszköz fogadni tudja őket. Itt lassul be tehát a dolog?

Ez elméletileg jól hangzik, azonba a gyakorlat az, hogy a forgalomban részt vevő hálózati eszközök nagy részének nem olyan nagy az átmeneti táruk, hogy a fenti mémet okozzák. Valójában leginkább a cső másik végén lévő szerverszoftver a ludas.

Ott is van átmeneti tár, amit az operációs rendszer kezel és minden egyes kapcsolathoz létrehoz egyet. Például ha elkezdesz forgalmazni egy Apple gép felé, akkor az azon lévő OSX létrehoz a kapcsolatodhoz egy 256 kbyte méretűt, ami pillanatok alatt megtelik. Az OSX erről a helyről táplál mondjuk egy Apache + PHP kombót, ami meg feldolgozza az adatokat, például folyamatosan fájlba írja, ha ez egy fájlfeltöltés.

A bibi itt van, az operációs rendszer (általában, jó beállítás esetén) piszok gyorsan kezeli az átmeneti tárat, tehát nagyon gyorsan tudná fogadni az adatokat, de az azon futó (szerver)szoftver már általában lassabb. Sok feltöltés tehát nem a hálózati sebesség, hanem a fogadó eszköz terheltsége és az azon lévő fogadó szoftver sajátosságából adódóan lassabb.

A fentieknek mekkora a hatása? Készítettem iPhone-ra egy kis webszervert, mert szükség volt fájlfeltöltésre WiFi-n keresztül a készülő programomhoz. Van erre Cocoa mintakód, de hiába optimalizáltam, nem tudtam 150 kbyte/s fölé menni, pedig SCP-n keresztül 900 kbyte/s-al is működik a dolog.

Tovább próbálkoztam hát és kiderült, hogy a buta Cocoa 510 bájtonként adta át az adatokat a programomnak és ezért marha sok fordulóra volt szükség egy nagyobb fájl fogadásához. Egy (nem Cocoa-s) trükkel megoldottam, hogy fordulónként akár 65 535 bájt is jöhessen, ami 150 helyett 1000 kbyte/s feltöltési sebességet eredményezett és drasztikusan csökkent a CPU használat is.

Software is teh king, again.

Kedves Ügyfelem!

Mon, 08 Dec 2008 01:00:00 +0100

Pitiáner ügyről van szó, de megosztom, mert jólesik, másrészt pedig érinthet Téged. Számtalan rossz tapasztalatom volt már a magyar postával (így, szándékosan kisbetűvel), külföldi csomagok elvesztése a határon, satöbbi. Most ez történt:

Pénteken kaptunk a postaládába kettő darab "ismételt értesítés..." cetlit olyan küldeményekről, amikről addig nem tudtunk, mivel nem kaptunk értesítést. Minden nap rendkívül tüzetesen tanulmányozzuk át a láda tartalmát, hogy a sok reklámszemét között még véletlenül se maradjon ilyen, nagy valószínűséggel nem mi vagyunk a hunyók.

Zárójeles kitérő: volt már olyan, hogy a postás lustaságból meg sem kísérelte a kézbesítést, hanem egyből az értesítést dobta be, de éppen akkor jöttem le a lakásból és elkaptam.

Az értesítésen a feladó adatai helyett a sajátunkat írta be a remek postai alkalmazott (feladó címkével...), így fogalmunk sincs, hogy kitől-mit kaptunk.

Pénteken nem értem rá, hétvégén nem lehet átvenni a küldeményt (miért?), maradt a hétfő, ami egyben a határidő is, utána visszaküldik a feladónak. Hétfőn egyetlen időpontot tudtam csak találni az átvételre, elfáradtam hát a postahivatalba, de a sorszám húzása után (új rendszer!) kiderült, hogy 35-en vannak előttem. És tényleg annyian álltak sorba a küldeménykiadás mellett.

Egy szó mint száz, kedves Ügyfelem, ha visszaküldte a posta az általad küldött akármit (szerintem számla), akkor küldd el ismét légy szíves.

Szeretném, ha végre rendszerváltás történne a posta és a vasút, mint két utolsó cocialista szörny és embertemető területén. Igazi piaci versenyt akarok.

P.S.: valaki derítse már ki, hogy az Ady Endre úton lévő másik kicsi posta mire jó, ha délután háromkor bezár.

Inside the iPhone

Tue, 09 Dec 2008 01:00:00 +0100

Most, hogy már az iPhone fejlesztését is tanulgatom elég sok információm gyűlt össze a "belsejéről". Összegyűjtöttem a szélesebb kört is érdeklő, azaz nem fejlesztőknek, inkább csak gépnyomóknak szóló darabokat egy csokorba. Úgy gondolom, hogy ezeknek a birtokában jobb rálátást fogsz kapni az iPhone piaci elhelyezkedéséről és másképpen fogod összehasonlítani mondjuk egy Nokia készülékkel. Vigyázat, hosszú írás, én szóltam.

Alapszabályként úgy érdemes tekinteni az iPhone-ra, hogy ez egy kis laptop érintőképernyővel. Sokkal inkább számítógép, mintsem mobiltelefon, annyira, hogy a mobiltelefon részek (= baseband, kezeli a SIM kártyát, satöbbi) teljesen külön vannak benne.

Ugyanaz az OSX operációs rendszer fut rajta, mint a "rendes" Mac-eken, de ez leginkább csak a feltört telefonokon kezelhető. Nagyon sok szoftver lefordítható rá, pl. Apache vagy Lighttpd webszerver. A feltört telefonokra az OpenSSH feltelepítése után be lehet jelentkezni és ott ugyanaz a Bash parancssor fogad, mint a legtöbb Unix/Linux operációs rendszeren. Itt lehet a legjobban látni, hogy jé, tényleg.

Persze sok képesség egyáltalán nem vagy másképpen érhető el, mert ez mégsem egy asztali gép. Ezek egy része műszaki sajátosság miatt van (pl. az eltérő és igen egyedi felhasználói felület eltérő módszereket kíván), más része pedig az Apple üzleti döntése miatt (pl. nem érhetők el a tárolt MP3-ak, a Bluetooth vagy az USB-s szinkronizáció).

Hardver

ARM architektúra lakik bent (ez egy mobil eszközökben igen széles körben használt dolog, sok okostelefon erre épül), ARM11-es processzort használ. Az ARM11 maximális sebessége 620 Mhz, de az iPhone-okban csak 412 Mhz-en ketyeg.

Feltételezem, hogy erre a hőelvezetés és a kedvezőbb akku élettartam miatt volt szükség. Érdekes kivétel a második generációs iPod Touch, abban már 532 Mhz-re engedték a procit.

Van benne még 128 MB RAM és 8, 16 vagy 32 GB Flash HDD. A HDD sebessége: olvasás 11 MB/s, írás 3 MB/s. Egy sima 5400-es laptop vinyó a huszas tartományban mozog, így ez az érték igen-igen lassú. A RAM sebessége: 120 MB/s.

A legnagyobb megszorítás a memória és lemezkezelés

Az Apple nagyon tart a Flash lemezek limitált élettartamától (egy cella kb. 500 000 írást/törlést bír jelenleg, utána meghal), ezért a fejlesztői doksiban többször felhívja a figyelmet, hogy csak akkor írjunk a lemezre, ha nagyon muszáj és lehetőleg egy menetben.

Valószínűleg emiatt nincs benne virtuális memória, nincs memória swap! (Háttérinfó).

Van kb. 30-50 MB szabad memória a programok részére és kész, de egy fejlesztő sem bízhat abban, hogy ennyi valóban rendelkezésre is áll. Kevés hely esetén minden alkalmazás üzenetet kap, amit érdemes lekezelni. Ha elfogy a RAM, akkor kilövi a programunkat, tehát erre fokozottan kell figyelni.

Nincs benne garbage collection sem, azaz a fejlesztő lelkiismeretes és aprólékos munkáján múlik a memória hatékony kezelése. Memóriaszivárgás esetén nagyon gyorsan elfogyhat a RAM és akkor a rendszer leállítja a programot.

A fentiek miatt teljesen hibás az az állítás, hogy az iPhone teljesítménye hasonlítana a 8 évvel ezelőtt általános 400 Mhz-es 128MB RAM-os 4GB HDD-s asztali gépekéhez. Már a Win 3.1 is használt memóriaswap-et és garbage collectiont, ami itt nincs.

Ha mindenképpen hasonlítani kell valamilyen asztali masinához, akkor inkább egy 486-ost képzeljünk el 16 MB RAM-mal és MS DOS-szal. Kb. ennyi teljesítményre lehet számítani egy saját alkalmazás részére.

Pontosan ezen okok miatt nem hagyja az Apple, hogy háttérben futó szoftvereket is készítsünk az iPhone-ra, egyszerűen nincs hozzá elegendő erőforrás, nagyon könnyen instabillá lehet tenni a rendszert és tönkrevágni az Apple által szigorúan vett felhasználói élményt.

Fejlesztés

A fejlesztés a csak OSX-en futó XCode fejlesztői rendszerben történik, ebben fejlesztik az OSX-es asztali alkalmazásokat is. Az Apple-nek szerintem amúgy sem lett volna ereje egy külön valamire, most meg van egy nagy integrált izéje, amiben fejleszthetünk asztalra és mobilra. Minden egyben, így szép.

Mint minden hasonló rendszernek, ennek is megvan a sajátos logikája, először átláthatatlanul kusza, aztán ha belejössz minden összeáll szépen. A tesztelés történhet az asztali gépeden szimulált környezetben (iPhone Simulator) és magán a készüléken is.

Kényelmes az Interface builder, ahol grafikus felületen lehet összerakni a felhasználói felületet. Nagyon hasznos az Instruments, ahol többek között a CPU használatot és a memóriaszivárgást lehet monitorozni (nem csak a szimulátorban, hanem magán a telefonon is).

Ezeken a nyelveken lehet fejleszteni: Objective-C, C++, "Pure" Java, AppleScript, Ruby és Python. Mielőtt belelkesedsz: azért Objective-C-re van kihegyezve minden. Némi ASM kód is becsempészhető, illetve a nyelveket lehet kombinálni. C-ben az összes ANSI C funkció elérhető, ugyanúgy malloc-olni és memcpy-zni kell, mint régen. Egészen alacsony szintekre is lemehetsz.

Anno a diplomamunkám egy Windows-os program volt, amit C++-ban készítettem a Windows API felhasználásával. Hiszed vagy sem, az iPhone fejlesztésben ez az ismeretanyag nagyon hasznos lett, szinte teljesen ugyanúgy történnek a dolgok...

Fontos, hogy az iPhone alkalmazások nem látják egymást, egy "homokozóban" (sandbox) futnak, csak a saját mappáikba írhatnak, csak onnan olvashatnak.

Érdekes dolog még a telefonos megszakítások kezelése, pl. ha jön egy hívás vagy naptáresemény. Ilyenkor pause állapotba kell tennünk a programot, aztán ha a felhasználó úgy dönt, hogy felveszi a hívást, akkor a rendszer leállítja az appot.

Alapvetően úgy kell megtervezni egy alkalmazást, hogy ilyen megszakítások bármikor jöhetnek, a felhasználó bármikor leállíthatja a programot és nagyon gyors válaszidők kellenek ezekre. Ez a szemlélet jól tenne sok asztali alkalmazásnak is egyébként...

Azzal is foglalkozni kell, hogy az akkut minél kevésbé terheljük. Ha azt nézzük, hogy a fejlesztői doksi szerint mi mennyire fontos (hányszor írnak róla, milyen sorrendben és nyelvezetben), akkor az akkuzabáló eszközök érdekes sorrendje alakul ki:

WiFi (ez eszi a legtöbbet)
Baseband radio (GSM, 3G, stb. mobil forgalmazás)
GPS
gyorsulásmérő
Flash disk (ez meg a legkevesebbet?)

Keretrendszerek

A legtöbb lehetőséget keretrendszerekkel, magyarul Framework-ökkel érik el a fejlesztők. Például UIKit-nek hívják a felhasználói felülettel kapcsolatosat, vagy AddressBook-nak a kontaktkezelőset.

Ezek közül néhány keretrendszer szabványos és más operációs rendszereken is elérhető, így nem kell a fejlesztőknek újat tanulni. Például van OpenGL és OpenAL, ez ismerős lehet a játékok háza tájáról, ezért emlegetik az iPhone-t mint új játék platformot. Persze van olyan, hogy teljesítmény vagy egyéb okból egy-két funkció nem érhető el, pl. az Audio Units keretrendszerből jópár audio effekt hiányzik.

Főleg üzletpolitikai dolgok miatt sok keretrendszer nem használható (Private Frameworks), de ügyes programozók megmutatták, hogy hogyan lehet ezeket használni, például hozzáférni az MP3-akhoz az iPod részben és hasonlók. Ilyen szoftverek csak feltört telefonokra telepíthetők, az AppStore nem fogad be Private Framework-öt használó programot! Igen, van rá eszközük, hogy kiderítsék.

Ha kijön egy új frissítés, mint legutóbb a 2.2, az nemcsak azt jelenti, hogy mondjuk megjelent a Google Maps-ben a Street View, hanem ilyenkor szoktak bővülni a fejlesztők lehetőségei is, azaz messze nem csak a felhasználói felületet és a csilivilit polírozzák!

A keretrendszerek folyamatosan bővülnek, és fejlesztői oldalról is szembetűnő a fejlődés. Igen messze járunk még attól, hogy az iPhone kész legyen.

Például a TV kimenet keretrendszere még csak most alakul és úgy tűnik, hogy hamarosan publikus és dokumentált lesz. Azaz jövőre jöhetnek az olyan játékok, ahol az iPhone lesz a kezelőfelület de a TV-re jön a kép. Tiszta Nintendo.

Konklúzió

A fentiek figyelembevételével talán már másképp látod az iPhone helyzetét. Már-már hihetetlen, hogy az igen limitált hardver erőforrások mellett ennyit ki tudtak hozni belőle. Minden fejlett telefonnál, az Android platformnál is bele fognak futni (belefutottak?) a fenti problémákba és az azokra adott válaszoktól függ, hogy mennyire lesz sikeres egy platform - hiszen most már mobilplatformok versenyeznek, nem gyártók.

A hagyományos telefonokhoz képest világok választják el az iPhone (és Android) platformokat. Míg egy hagyományos telefonhoz elég volt a Nokia vagy a SonyEriccson fejlesztői kapacitása, ide alapvetően másra és bizony jóval többre van szükség. Úgy tűnik, hogy egyelőre csak az Android lesz képes felvenni a technológiai (technológiai, nem üzleti!) versenyt.

A Symbian és a Windows meg lemaradt? Mindenki az iPhoneról és az Androidról beszél, azokra jön ki a legtöbb új szoftver.

Nem csoda, ha sokan azt állítják, hogy az iPhone előnye jelenleg legalább másfél év. Az sem csoda, hogy ezidáig nem tudtak a nagy mobilgyártók egyetlen olyan modellt (vagy inkább platformot) sem kihozni, ami megszorongatná az iPhone-t. Olyan összetett fejlesztőkörnyezetet kell felmutatni, mint amit az előző bekezdésekben éppen, hogy csak megkarcoltam.

Ömlengésnek hangzik de igaz, hogy az iPhone alapjaiban változtatta meg a mobilvilágot és a hagyományos mobilgyártók válasza még mindig nem tiszta. Ezért úgy kell nekik az Android, mint egy falat kenyér.

Miért instabilak a programok, miért fagynak le, miért lassú a gépem?

Mon, 24 Nov 2008 01:00:00 +0100

Általában a rossz memóriakezelés miatt. Megmutatom, hogy miért darál a gép vagy miért lesz gyorsabb egy újraindítás után. Szigorúan laikusoknak, a fejlesztők olvassanak valami mást (ne). Sőt, ez a bejegyzés egyben bevezető is egy "Amit (esetleg) nem tudtál az iPhone működéséről" cikkhez.

Alkalmazásaink sok memóriát használnak, rendszerint jóval többet, mint arra akárcsak a fejlesztőjük gondolt volna. Lehet, hogy 4 GB RAM soknak tűnik, de nem egy népszerű program játszva beleharap a gigabájtos tartományba, mi pedig általában több ilyen népszerű szoftvert futtatunk egyszerre. De sokszor elég egy böngésző is jó sok megnyitott füllel.

Daráló

Tehát memóriából sosem elég, ezért a fizikailag létező memória helyett szinte minden operációs rendszer ún. virtuális memóriát használ. Ennek többek között az a lényege, hogyha a fizikai memória elfogyni látszik, akkor a ritkán használt/legrégebben használt/statikus tartalmú memóriafoglalásokat kiírja a merevlemezre és csak akkor tölti vissza, ha ismét szükség van rá. A merevlemez persze sokkal-sokkal lassabb a memóriánál, így a visszatöltés is az.

Ennek legszembetűnőbb példája a következő: használjunk valamilyen sok memóriát zabáló alkalmazást (pl. Photoshop), aztán indítsunk el egy böngészőt és nézzünk meg jópár weboldalt. Ezzel jó eséllyel a Photoshop által elfoglalt rengeteg memóriát oprendszerünk kénytelen lesz kiírni a lemezre, hogy legyen hely a böngészőnek. Aztán csukjuk be a böngészőt és klikk vissza a Photoshopra. A válasz rendszerint őrült darálás lesz.

Szivárgás

További probléma, hogy sok alkalmazást nem túl jó minőségben fejlesztenek és nem a leghatékonyabban használják a memóriát. Ez még csak-csak elmegy, de a szivárgás (leak) már nem: nagyon könnyű olyan kódot írni, ami a felhasznált memóriatartományokat nem szabadítja fel, így folyamatosan használtként tartja (úgy, hogy gyakorlatilag nem is tud róla). Ezzel memóriánk "elszivárog".

Sajnos alig van olyan szoftver, ami ne szivárogna. A szivárgás által lekötött területek csak akkor szabadulnak fel, ha véglegesen bezárjuk a szivárogtató programot, de persze folyamatosan a háttérben futó dolgok is szivároghatnak, amiket az egyszerű felhasználó nem tud bezárni. Ezért van az, hogy egy újraindítás sok problémát megold, hiszen minden nulláról indul.

Fagyás

A fagyások túlnyomó többsége is memóriakezelési gondokból adódik. Általában akkor száll el egy program, ha olyan memóriaterületre hivatkozik, amire nem kellene: nem férhet hozzá biztonsági okok miatt vagy nem az van már ott, aminek kellene, satöbbi. Ez szinte minden esetben a fejlesztő hibája, nem gondolt olyan esetekre, amire pedig kellett volna.

Szerencsés és általános esetben a hibás memóriaterületre történő hivatkozást észleli az operációs rendszer és egy érthetetlen (a fejlesztő számára is haszontalan!) hibaüzenettel leállítja a programot, azaz "elszáll".

Rossz esetben pedig annyira sikerül összekavarni az operációs rendszer működését, hogy az is elszáll, azaz "lefagy a gép", jöhet a reset.

A Thinkpad túl ronda lenne hozzám, ezért természetesen Macbook-ot használok

Thu, 20 Nov 2008 01:00:00 +0100

Tapipadot tapizni jó és a képernyő is érdekesen változik olyankor

Kit érdekel a Zindexhu?

Többek között...

Vízben feszítek (sokkal izmosabb vagyok, mint Apa)

Eladtuk a lakásunkat

Tue, 18 Nov 2008 01:00:00 +0100

A nagy családi ház projektünk keretén belül el kellett adnunk a jelenlegi 53 négyzetméteres panelünket, aztán pedig visszabérelni, amíg kész nincs a ház (szülőknél nem férünk el, 4 hónapos babával nem megyünk idegen albérletbe).

Egy ilyen ingatlan eladása nem könnyű, pláne ezzel a jövő nyárig visszabérelnénk feltétellel, mert ezekre a kecókra nem befektetők vadásznak, hanem átlagpénzű munkásemberek szeretnének lakni benne, ez nem villanegyed.

Előnye a lakásunknak, hogy a többi ilyenhez képest nagyon sok extra van benne, hiszen minden ki lett cserélve. Ilyenkor nem a fal színe számít vagy a járólap, azok esztétikai dolgok. Az számít, hogy új az ablak, extra a biztonsági ajtó, szűkítettük a közcső-szekrényt, hogy beférjen a hűtő (a mi lakástípusunkban senkinek nincs bent a konyhában, csak nekünk, tényleg). Ezekre nem kell költenie az új tulajnak.

Szóval a kategóriájában igencsak magasan van a lakás, de a visszabérléses feltétel miatt nem voltak illúzióink. Feldobtam a netre (szokásos helyek, ingatlan.com, Expressz, stb.) és kötöttünk néhány ingatlan-közvetítői szerződést is, mert náluk jobban pörögnek az ügyfelek. Sajnos a mi vásárlói körünk még nem annyira web-érzékeny, az általam felrakott hirdetésekre csak közvetítők reagáltak, egyetlen hús-vér vásárló sem jött onnan.

Rögtön reális piaci áron (+ egy kis alkupozíció) hirdettünk, ennek belövésében segítettek a közvetítők. A reális ár felett lehetetlen eladni, nagyon sok magánszemély hirdet felette és évekig sikertelen. Nekünk a pénz viszont most kell, nem két év múlva.

A közvetítők jellemzően 2-5% jutalékkal dolgoznak, ezt is beépítettük az árba, így közvetítőtől függően változott az irányár. Kijöttek, megnézték és körbefényképezték a lakást (igen, kitakarítottam, rendet raktam), aláírtuk.

A szerződések után 2-3 nappal már jöttek az első telefonok, de a visszabérlés miatt sokan "visszapattantak". A kéró állapota, kinézete (ezekre rettentően büszkék vagyunk! Fájni is fog a szívünk érte...) és korrekt ára miatt akár egy héten belül el tudtuk volna adni, ha egyből kiköltözünk.

Aztán szerencsénk volt, így a második hét végére meglett a vevőnk. A sztori vége unalmas, megkötöttük az adásvételit és a bérleti szerződést (az ügyvédi költséget a vevő fizeti, én csak az ingatlanközvetítőt).

Az ügyvéd és a közvetítő végig profi és barátságos volt, a vevőnk pedig korrekt, mintha nem is kicsi hazánkban lennénk. Most már csak arra várunk, hogy a foglaló után megérkezzen a teljes vételár, mert hitelből veszik meg, ebben a kategóriában nem nagyon van készpénzes vevő. Apró infó, a vevő mázlijára az ügyvéd mindössze 0.5%-os díjjal dolgozik, ami nagyon alacsony, név/cím nálam.

Aztán pedig nem lesz hivatalosan lakásunk, így felvehetjük a szocpolt. Ja, és a telekre nem kellett illetéket fizetni (10%!!! tíz százalék!!!), mert vállaltuk, hogy négy éven belül felhúzzuk rá amit kell.

A következő postban elmondom, hogy mennyit szívok az építési engedélyhez szükséges papírokkal, meg mi a helyzet. Még egyszer összefoglalva, ez kellett a gyors eladáshoz:

Korrekt hirdetés tömör tájékoztatással.
Előnyös fotók, rend és tisztaság.
Ingatlanközvetítő.
Reális piaci ár.

Calici

Thu, 06 Nov 2008 01:00:00 +0100

Múlt hétfő óta (valamelyik) Calici vírussal küszködök, ami egy lázas-hasmenéses ügy. Sajnos nem sikerült egy hét alatt sem úrrá lenni rajta, úgyhogy türelem, hamarosan jövök, de még nem.

Attól meg előre félek, hogy mi lesz, ha ismét elkezdek melózni. Két hét alatt rengeteg restancia gyülemlik fel, úgyhogy a teljes novemberem a lemaradás behozásáról fog szólni. Már előre utálom az egészet.

Volt egy-két "high moment": 39.8 foknál hűtőfürdő (hisztiztem rendesen), 3 óra alatti teljes bélrendszer ürülés (na ez durva, ilyen szeleket még sosem láttam, szegény Aniék meg nem tudtak aludni a hangoktól - és a röhögéstől), vércukorszint hirtelen zuhanása miatti WC-ről leájulás, homlokkal koppanás a járólapon, négykézláb közlekedés (felállni nem volt erőm), ésatöbbi.

Szedem a gyógyszereket rendesen, de csak "nem keményedik". A kajákat pedig már utálom, két hete nem ettem rendeset, több napig csak üres pirítós és üres tea volt. Amiket most nem ehetek jó darabig: tejtermékek, zsír, cukor, fűszer. Csak száraz felvágottak (pl. sonka), egy darab per étkezés.

Szegény Ani is elkapta, szerencsére úgy néz ki, hogy könnyebben megússza. Nagyon féltjük Bogit, volt is egy-két furcsa produktuma, de jól van. Köszönjük Marcsi nagyi segítségét, mert egy-két napig nem tudtuk ellátni magunkat és nélküle nem ment volna.